Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

679győztek, míg a betongyár és kőtörő berendezésénél a németek. így azután Krupp és Ibag szállították a nagy gépberendezéseket. A betonhoz szükséges milliónyi köbméter tört kőanyagot a Dnyeper egy kis szigetén ejtőfúrással, amerikai felszereléssel (Sonderson) fejtették. Innen automatikusan ürítő, rendes nyomtávú (1524 mm) szerelvények szállították a tört gránitsziklát a kőtörőkhöz, amelyek 1500 tonna követ dolgoztak fel naponta. A két nagy betongyár közül egyik a balparton, a másik a jobbparton volt elhelyezve. A követ és homokot konvejerek adták a bunkerekbe, a cementet pedig zárt csövekbe szerelt csavarok és szalag-konvejerek. Az összes anyagokat automatikusan adagolták. A homok legnagyobb részét a Krim partjairól (Eupatoria) hajón szállították. Részben a gránitból őrölték. A gát alapozási munkái nyilt építőgödörben folytak. Két kis sziget osztja három részre a Dnyeper medrét. Ezek a szigetek szolgáltatták a természetes szakaszbeosztást. Először a két parti szakaszon építettek amerikai rendszerű, gerendareteszekből épített és kővel megnehezített zárógátakat. A szivárgás ellen acél szádfalakat vertek le a kavicsos, szikladarabokat is tartalmazó altalajba a szikláig, de mivel ez a rendszabály sem mutatkozott elegendőnek, többmillió köbméter homokot refulíroztak a folyómederből a szádfalakhoz úgy, hogy tulajdonképen homok zárógátakról beszélhetünk. Mint már említettem, az altalaj a Dnyeper medrében kiváló gránitból áll, melyet körülbelül 6 méteres hordalékréteg borít. A szikla felső 5—6 méteres rétegét ugyancsak le kellett hordani, mert sok volt benne a repedés. Azonkívül szivárgás elkerülésére a sziklába cementet préseltek. Míg a balparti zsilip földmunkáit kubikt sok taligákkal végezték, a mederszakaszon exkavátorok, gőzdaruk és 30 méteres radiusszal dolgozó derriekek emelték a földet és tört sziklát a zárógátak tetején közlekedő dumcarokba. 1928-ban kezdődtek meg a mederben a földmunkák. Minthogy a tavaszi árvíz elönti a zárógátakat, mindig be kellett várni a víz apadását. A gödrök szárazra szivattyúzása után megkezdődött a munka. 1929 tavaszán kezdődtek a betonmunkák az oldalszakaszon. Mint már említettem, a gát pillérekből (50) és a pillérek közt parabolikus betonhátból áll, melyeken Stoney zsiliptáblák szabályozzák az áteresztett vízmennyiséget. Először csak a pillérszakaszokat betonozták ki, a közbeeső 13 méteres részeknek csak az alját, egyébként azonban a pillérek közt ürt hagytak a folyó levezetésére. Mikor a két oldalszakaszon a pillérekkel elkészültek, szétbontották az ideiglenes zárógátakat, elzárták a középső szakaszt és a víz a kész pillérek között folyt keresztül. A betont a keverőgépek nyílóaljú nagy tartányokba borították és rendes nyomtávú lórék szállították a betonozás helyére. Itt a nagy 25 méteres akciórádiuszú derriekek és gőzdaruk eresztették le a tartályokat a faformákba és csizmás munkások gázolták a plasztikus betont egyenletesre. 1930-ban 510,000 köbméter betonmunkát végeztek. 1931-ben a Dnyeper árvize 24,000 m

3/sec volt, ami sok nehézséget okozott. Az ezáltal keletkezett késedelem miatt télen is kellett a betonmunkákat folytatni. Nyári időben 1929-ben 57,000 m

3 beton volt a havi rekord, 1930 szeptemberében 88,000, novemberben pedig 110,000 m

3. (3800 m

3 napi átlagteljesítmény.) A pillérek között ideiglenesen szabadonhagyott szakaszokat mindkét oldalon leeresztett vastáblák védelme alatt szivattyúzták szárazra és betonozták ki.