Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

674A munkálatok szervezési rendje. A szovjetrendszer első éveiben még volt magánvállalkozás. A húszas évek első felében úgy látszott, mintha a külföldi vállalkozók is belekapcsolódnának a nagy közmunkák kivitelébe. Lassanként azonban megváltozott a helyzet. A külföldi cégek konzultációs munkálatokra szorultak vissza és az orosz magánvállalkozást teljesen likvidálták. Megalakultak a nagy állami építési trösztök. Állandó „reorganizáció" korszaka következik, az építési trösztök építési kategóriák szerint alakultak külön vasút-, külön vízitranszport stb. Állandó fuzionálások, specializálódások után a nagy építkezések mindinkább visszatértek a kezdet építési módjához : saját regieben kezdtek építkezni. De azért megmarad a nagy központi építési szervezet. A nehézipari népbiztosság keretébe tartozó „szojuzsztroj"-nak például 900,000 munkása és milliárdos büdzséje van. Ami a nagy vízépítkezéseket illeti, majdnem mind maguk építenek. Az építkezéshez szükséges összeget a tervek előzetes jóváhagyása után a népbiztosok tanácsa által jóváhagyott építési programúinak megfelelően a pénzügyi népbiztosság utalja ki az építkezés vezetőségének. Ez a népbiztosság állandó ellenőrzést gyakorol afölött is, megfelelnek-e a kiadások a költségvetésnek. Szállítókkal kötött szerződések megtartását is az állami bank ellenőrzi. Nála vannak a cement-, gép-stb. gyárakkal kötött szerződések másolatai. A bank azután a fuvarlevél megküldése ellenében fizet az illető gyárnak az építésre asszignált pénzekből. A pénzügyi ellenőrzésen kívül sok más ellenőrző közeg is működik az építkezéseknél. A szovjet első éveiben az építkezéseknek többnyire adminisztrátor-politikus volt a vezetője, akinek mérnök volt a helyettese. Ma már minden nagy építkezésnek mérnök a vezetője, aki lia elég erélyes, háboríttatlanul szervezheti és vezetheti az építkezést. A régebbi „háromszög" idejében, amikor a pártmegbizott, munkásszakszervezeti titkár és a vezetőség „vezették" a gyárak és építkezések dolgait, persze nehezebb volt a munka. A munkavezetőség szervezete egyébként hasonló más országokban szokásos rendszerhez. Van tervezési, munkafelszereléssel rendelkező osztály és tulajdonképeni munkavezetési osztály. A könyvelési csoportnak a pénzügyi csoport keretében hatalmas státusa van. Ez a nehézkesen dolgozó, túlságosan részleteket számontartó, bürokrata könyvelés a legtöbb reformot igényelné. Próbálkoznak is vele, de eddig kevés sikerrel. Legnagyobb hibája, hogy nehézkes rendszere és részben nem eléggé képzett személyzete következtében soha nincs ajour és az építésvezetőség ennek következtében nem tudja idejében ellenőrizni, megfelelnek-e a tényleges kiadások az előirányzottaknak. A szakosztályok mellett van még úgynevezett kultúrosztály is. Ez vezeti a munkások nevelését, a szakiskolákat, ahol az építkezés mérnökei és egy-két pedagógus képezik ki a munkásokat szakmájukban és nevelnek munkavezetőket. Minthogy a munkás és a technikai személyzet között állandó a kontaktus, ez a módszer jól bevált. A kultúrosztály vezeti a színházakat, mozit, rendezi a gyűléseket, osztja szét a lapokat, kezeli a könyvtárt és irányítja az úgynevezett nevelőket, akik az egyes munkáscsoportokhoz vannak beosztva. Egyéb funkciójuk mellett nekik kell a munkásokat rendre, tisztaságra nevelni. E téren bizony még sok munkát kell végezni. Mert az építőmunkás a munkások legelmaradottabb csoportja,