Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

671 egyaránt használják a „butterfly"-rendszert és a Johnson-zárat, valamint lapos táblákat. A szabályozó kamrák számításánál többnyire az Alliévi—Doubs számításokkal dolgoznak, alkalmazzák a differenciál-kamrákat is belső csővel. Hidraulikus számításaikat az orosz Bachmetjew műveire alapítják, de a francia, német és amerikai hidraulikai kézikönyveket is állandóan használják. Az öntözéseknél megvannak a saját kidolgozott „hydromodulus" tapasztalataik és a szivárgás, párolgás kérdéseivel is részletesen foglalkoznak. A hajózó zsilipek egyes sajátosságáról már az egyes művek ismertetése során beszéltem. Legjellegzetesebb a faszerkezetek nagyméretű alkalmazása, amely nem mindig biztosít annyi megtakarítást, ahogy gondolják. Alkalmazásuk főoka persze a más anyagokban való hiány. A zsilipkapuknál majdnem kizárólag a kétszárnyas függőleges típust használják (Stemmtor). Egyéb részletekben amerikai és francia minták után igazodnak. A hegyi folyók és tarpatakok szabályozásánál sokat alkalmazzák a dróthálós gabionokat (az Amudarján és a Kaukázusban), de sok hegyi patakon a régirendszerű, váltakozó rőzse- és kősorokból rakott sarkantyúkkal vagy kővel töltött gerendareteszvázzal dolgoznak. A mocsarak lecsapolásánál alkalmazzák a kolmátázst is, azaz az alacsonyan fekvő területek iszappal terhes árvizekkel való elöntését. Persze csak olyan esetekben, ahol mint a Póhoz hasonló alsó Rionon, a folyó magasabban folyik az őt környező síkságnál. Az áramfejlesztő telepeknél az épületváz többnyire vasbetonból van, úgyszintén a tetőszerkezet is. Vasszerkezetek sokkal ritkábbak, aminek oka főleg a vas hiánya. A Kaplan, Francis- és Pelton-turbinák alkalmazásáról már volt szó. Eleinte az összes nagyobb turbinákat külföldön vásárolták, de ma már jól berendezett gyáraik vannak (Leningrád) megfelelő kísérleti felszereléssel. A dnyeperi turbinák közül (megrendelésükkor a világ legnagyobb turbinái voltak) csak az elsőket rendelték meg Amerikában, a többit Oroszországban készítették az amerikai model után. A villamosgépek építése terén is fejlődött az orosz ipar. Míg eleinte a többnyire német eredetű gyárak (Leningrád, Kharkow) csak régi modeleket bocsátottak ki és a nagyobb generátorokat, kapcsolókat stb. külföldön kellett beszerezni, ma már erősen megjavult a helyzet. Az építési anyagok. Ezek közül a fa fontosabb szerepet játszik, mint másutt, ami a fában való gazdagságban és más anyagokban való hiányban leli magyarázatát. No meg az építési tradíciókban. A cement minősége az első években nem volt kielégítő. Ma már azonban a legtöbb gyár a nemzetközi cementpiac követelményeinek megfelelő cementet gyárt. A portlandcement előírások megegyeznek a többi állam előírásaival. A legnagyobb gyárak Novoroszijszkban, a Volga mentén, a Kaukázusban és Brjánszkban vannak. Megkezdték puzzolán-portlandcementek és az elektrocementek gyártását is. Északon az Uraiban és a Kaukázusban sok a trasz, a diatomét. Bitumenekben is gazdag az ország. A beton vízhatlanná tételére gyártják a cerezitet. és hasonló anyagokat. Vízüveget és különböző flilátokat is gyártanak. Sok vidék gazdag terméskőben. Karélia és az Ural különösen gazdag gránitban és más termés-