Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

668 újabb tanulmányi albizottságok megszervezésével vagy nemleges különvéleményekkel menekültek a kollektív felelőtlenségbe. Ennek a határozatlanságnak a gyakorlat és praktikus intuíció hiányán kívül még más oka is van. Sehol olyan súlyosan nem nehezedik a mérnökre a felelősség, mint (legalább bizonyos periódusokban) Szovjetoroszországban. Ez persze diplomatákká teszi az emberek nagy részét. Minden apró számítást citátumokkal, könyvekre vagy autoritásokra való hivatkozással indokolnak meg és maguk a számítások is gyakran részletesebbek, aprólékosabbak a kelleténél. Ez viszont az orosz mérnöknek az elvont tudományok iránti szeretetéből is magyarázható. Vasbetonszerkezetek, gátak stb. hosszadalmas számításokkal vannak méretezve a vasbeton előírások, a völgyzárógátak rugalmassági elmélete (Peugeot) és a szivárgások Bligh-féle egyenletei alapján, oly esetekben is, mikor az altalaj magatartása alig ismert és így minden, a számítás alapjául szolgáló feltevés illuzórius. Az utolsó években már erősen javult a helyzet. Külföldi szakértők bevonása és az építőtevékenységből eredő sokoldalú tapasztalat fogékonnyá teszi a mérnököket a gyakorlati kérdések megoldására. A fiatalabb mérnökökre ez még fokozottabb mértékben áll. Ez az általában nehéz viszonyok közt felnőtt közép és fiatal korosztály már keményebb, mint a régi gárda, amelyben sok volt az orosz intelligencia hibáiból, igaz, erényeiből is. A fiatalok elméleti képzettsége nem rossz, a főiskolák, bár eleinte túl általánosak, ezután meg egy ideig túl speciális jellegűek voltak, ma már helyes képzettséget adnak. Azonkívül a fiatal diákoknak sehol sincs oly alkalmuk tanulmányaik alatt gyakorlatra szert tenni, mint Oroszországban. Maga az állam osztja be őket a nagyobb építkezésekhez és az építésvezetőséget kötelezik, hogy a diákoknak oly beosztást adjon, ahol megfelelő gyakorlatra tehetnek szert. Minthogy sok a nagy építkezés, a diákok tényleg sokoldalú tapasztalatot szereznek akkorra, mire a diplomájukat megkapják. Az orosz kormány mindjárt a nagyobb építkezési tevékenység megkezdésekor külföldi szakértőket hívott az országba, hogy az új munkametódusokat meghonosítsa és a nagy tervezési és építésszervezési kérdésekben a Nyugat tapasztalatait építkezései részére hasznosítsa. Nemcsak mérnököket hív az országba, de mestereket, szakmunkásokat is, akikben talán még nagyobb hiány van, mint mérnökökben. Minthogy a szovjet első évtizedében a legtöbb gép külföldről jött az országba, külföldi szerelők is nagy szerepet játszanak az oroszok kiképzésében. Oroszország az első ,,öt évé"-ben 150 milliót irányzott elő a külföldi „spec"ekre. 1929-ben 3000 külföldi szakembert alkalmazott a kormány, 1930-ban 4100-at. Ezek a külföldiek nagy szerepet játszottak majdnem az összes nagyobb építkezéseknél. A sztálingrádi traktor-, a gorkii (Nizsnij Novgorod) autógyárakat amerikaiak, az uráli gyárakat és kémiai telepeket németek konzultálásával építették, a cementés téglagyáraknál is főleg németek segédkeztek, míg a nitrogén- és műselyemgyáraknál részben olaszok és magyarok is. A nagy kohótelepeknél főleg amerikaiakkal találkozunk, a textilgyáraknál angolokkal is. A víziépítésnél sem hiányoznak a külföldiek. A konzultációk sorát Ludin tanárral kezdték meg a Kaukázusban. A dnyeperi telep állandó szakértője az amerikai H. Cooper. Siemens—Baunion állandó irodát tart fenn Moszkvában. Ez építi a tiflisi Zagesz-erőmű gátját és acl konzultációt a Dnyeprogesz építési