Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - III. dr. Széchy Károly: Talajvízsüllyesztéses alapozások Magyarországon

61 kerüljön. Ez a tolózár minden szűrőkútnak önálló létet biztosít az egész rendszerben. Ezzel válik lehetővé az új kutaknak üzem közben való óvatos bekapcsolása és másoknak megsérülésük vagy fölöslegessé válásuk esetén a rendszerből — üzem közben — való kikapcsolása. Ennek a tolózárnak fojtásával és nyitásával szabályozható a szűrőkútban levő vízállás és ennek folytán bizonyos határok között az egész süllyesztés is. Áttérve már most a szívófővezetékre, annak feladata a szívócsövek útján a szűrő kutakból kiszívott vizet összegyűjteni és szállítani a szivattyúkhoz, melyek azután az egészet egy helyen az alapgödörből kinyomják. A fővezeték öntött vagy húzott karimás vascsövekből áll, amelyeket peremcsavarokkal egésszé kapcsolunk össze, legújabban a németek egybehegesztik. A fővezeték alaprajzi elrendezésének a szűrőkutak kiosztásához kell igazodnia. Lényegében kétféle elrendezés lehetséges, úgymint : egyenes vezeték vagy körvezeték (lásd 13. ábra). Az egyenes vezetéket csak keskeny alapgödröknél lehet célszerűen alkalmazni és általában kimondhatjuk, hogy nagyobb kiterjedésű alapgödröknél csak a körvezeték jöhet szóba. De még kisebb alapgödröknél is érdemes az utóbbit alkalmazni az egyvonalú vezetékkel szemben, mert igen nagy üzemi előnyöket és biztonságot ad, például egyes eltömődött vagy sérült csőszakaszokat megfelelően beiktatott tolózárakkal ki tudunk az üzemből kapcsolni. A fővezetéket a szivattyúktól a legtávolabb eső szűrőkútig enyhe esésben kell vezetni (1—2%). Ez a fővezeték légtelenítésével és a csőellenállások és súrlódások okozta szívóhatás-vesztességgel van összefüggésben. A fővezetékben a rákapcsolt centrifugálszivattyú által létesített vákum az egész talajvízszínsüllyesztő üzem tartama alatt zavartalan kell, hogy maradjon. Ebből a célból elsősorban kifogástalanul tömített szívóvezetékről és azután az egész vezeték légtelenítésének lehetőségéről kell gondoskodnunk. A tömítés az egyes csődarabok között, úgynevezett tömítőgyűrűkkel történik, melyeket a peremcsavarok gondos meghúzásával a karimák közé szorítunk. Ez a tömítési mód minimális, mert ezen kívül igen sokszor még más biztonsági tömítőanyagokat is használnak. A vezeték abszolút légzárását az egész üzem alatt állandóan ellenőrizni is kell. Bármilyen kis hibát is érzékenyen mutat a szivattyúra szerelt vákummérő, amelyet állandóan figyeltetni kell. A csővezeték magassági helyzete rendszerint egyezik a talaj vízszín normális állásával. Minthogy a vezeték az alapgödör fölött van, annak már elhelyezésekor olyan alátámasztásáról kell gondoskodnunk, hogy a föld kiemelése a vezeték szilárdságát ne veszélyeztethesse. Jó hosszú cölöpözött bakok kerüljenek legalább minden kúttól jobbra és balra a vezeték alá, amelyeknek süllyedniük nem szabad, mert különben a süllyedés folytán a csővezeték már nem fog tömíteni és a vízszál leszakad (v. ö. Makád és lásd 7. kép). A csővezeték egyes szakaszait célszerű szintén tolózárakkal ellátni, hogy ha valahol bármilyen zavart tapasztalunk, azt a részt mindaddig ki lehessen kapcsolni, amíg a hibát ki nem javítják. Ilyen hiba lehet a fővezetéknek vagy tömítésének megsérülése, de lehet a fővezeték eldugulása is. A finom homokos talajban levő szűrőkutakból ugyanis a legnagyobb óvatosság mellett is a vízzel állandóan homokot is szívunk. Mármost ez a homok a vízzel megy mindaddig, amíg valamilyen ellenállásba nem ütközik, ahol a sebesség lecsökkenik. A sebesség csökkenése folytán