Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái
650 900,000 kilowatt áramot szolgáltatnának. A csatornarendszer létesítéséhez elsősorban szükséges építkezések körülbelül 4 milliárd rubelbe kerülnének. Még nem bizonyos, vájjon ez a rendszer kerül-e majd kivitelre, vagy a másik, mely duzzasztógátakkal oldja meg az Alsó-Volga vízellátását. Az a kormányhatározat, mely 1932-ben a volgamenti 4 millió tonna búzatermés biztosítására kimondotta 4-3 millió hektár öntözésének szükségességét, a Kamisinnél emelendő 22-méteres Volga-gát építésének szükségességét is leszögezi. Ez a gát, mely két kilométer szélességben fogná át a Volgát, 3 millió köbméter betont igényelne, tehát többet, mint az épülő colorádói. A gát mellett tervezett vízerőtelep 1-2 millió kilowattal ugyancsak felülmúlná az összes eddig épült vízerőműveket és 8—9 milliárd kw-órát termelne évenként. A Számáránál létesítendő gátról és áramfejlesztőtelepről már történt említés. Az eddig felsorolt csatornatervek — a Káma—Csuszovája—Tobol—Irtiscsatornától eltekintve — mind az európai Oroszország területére vonatkoznak. Rajtuk kívül még sokat foglalkoznak a szakkörök a Mánics problémájával. A Mánics-tó — mocsár és folyó is egyúttal -— a Kaukázustól északra elterülő lapályon fekszik a Fekete- és Kaspi-tenger között és annak a kornak maradványa, amikor ez a két tenger egyet alkotott. Csatornázás által most ismét rajta keresztül akarják a két tengert összekötni. Ázsiai-Oroszországnak egyetlen időszerű csatornaépítési problémája az említett Káma—Csuszovája—Irtis— Ob összeköttetés. Amióta gyors egymásutánban felépültek a Szverdlovszk (Jekaterinburg) Cseljábinszk, Tagil stb. vas- és rézművei és gyártelepei azóta ennek a csatornatervnek a jelentősége is emelkedett, mert az északnyugatszibériai erdőket kötné össze egyrészt ezzel az új nehézipari központtal, másrészt az egész európai Oroszországgal. Kelet-Szibériában nincsenek aktuális víziúttervek. Az Amur és mellékfolyói, valamint a Bajkál-tó a hajózásra elég nagyfontosságúak. Kívülük még egy ,.víziút" lehet a közeljövőben fontos. Ez az úgynevezett „Nagy Északi Víziút", mely Murmánszkból vinne az Északi Jeges-tengeren keresztül az északszibériai nagy folyók torkolatába. Az orosz kormány már évek óta kísérletezik jégtörők által vezetett hajókaravánokkal, hogy a nyarat kihasználva, a murmánszki kikötőből kiindulva egy hajózási évszakban eljusson a Bering-szorosig, illetve a Léna torokba. Ez az utóbbi kísérlet már sikerült is. Ennek az útnak a más államoktól független messzekeleti összeköttetésen kívül főleg az a célja, hogy a keletszibériai nagy folyók nehezen megközelíthető medencéjét, annak fa- és ércgazdagságát feltárja. Mert bár Szibéria északi része majdnem teljesen ismeretlen, annyi már bizonyos, hogy nemcsak erdőkben gazdag, hanem különböző ércekben is, amelyek telepeit legkönnyebben északról a folyamokon lehet megközelíteni. A hajóexpedíciókkal egyidejűleg repülőgépekkel végez a kormány felderítő munkát. Öntözés. Amíg a vízi közlekedési kérdések ma jdnem kizárólag az európai Oroszországban merültek fel — ami az ország tagoltsága és a lakosság eloszlása következtében érthető is —, addig az öntözési problémáknál máskép áll már a dolog. Azok az orosz területek, melyek Perzsia és Afganisztán határa mentén fekszenek, mint
