Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - V. dr. Aujeszky László: A csapadék halmazállapotát meghatározó tényezők

601 E harmadik változat szerint épült meg ] 891-ben némi módosítással a ma is fennálló betonzsilip. Hekler tervei szerint a tüsgátas megoldás 49,000 forint (98,000 arany korona), a kamarászsilip 75,000 forint (150,000 arany korona), végül a kétnyílású vízlevezető zsilip a hajókamara felső kapujának betonalapjával kibővítve 35,000 forint (70,000 arany korona) költséget igényelt. Hekler tervét a volt közmunka- és közlekedésiügy miniszter 1884 november 19-én elfogadta,

1 — kivitelre azonban ekkor még nem került sor, mert az építési költségeknek az érdekeltek közötti felosztása nem lett végrehajtva. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter nevében Baross Gábor államtitkár 1886 augusztus 28-án azzal az utasítással küldi meg Nedeczky Jenő balatonszabályozási miniszteri biztosnak a zsilipterveket, hogy azokat az 1885. évi XXIII. t.-c. 161. §-a értelmében felszerelt kérvénnyel az illetékes vármegye alispánjához, elsőfokú határozathozatal céljából nyújtsa be. Egyben kötelezte a Délivaspálya Társaságot arra, hogy a régi fazsilipet oly mértékben állítsa helyre, hogy az elkövetkező jégzajlásnak még ellentálljon.

2 1887 február hó 17-én felhívta a miniszter a balatoni kormánybiztost, hogy a Somogy vármegye alispánjával lévő engedélyezési eljárást sürgesse meg, s az eredményről tegyen jeientést,

3 majd ugyanazon év február 24-én Tallián Béla, Somogy vármegye főispánját nevezte ki Nedeczky helyébe kormánybiztosnak.

4 Tallián Béla 1889 évi június hó 17-én Siófokra egybehívta a balatoni és siómenti érdekelteket a miniszter által jóváhagyott zsilipterv építési költségeinek arányos elosztása végett. A kivitel alapja a Hekler által készített harmadik tervváltozat volt, azaz a kétnyílású zsilip megépítése, de kamarazsilip-alappal kibővítve. A módosított költségvetés szerint a munka 33,662-74 forintba (67,325-48 arany korona) volt előirányozva, mely összeget az érdekeltségnek kellett volna viselnie. Az érdekeltség azonban egyhangúan kijelentette, hogy az új zsilip építését korainak tartja, s a költségekhez hozzájárulni nem óhajt. Az állami szakértők, úgymint a minisztérium, az illetékes vármegyék és az I. kerületi kultúrmérnöki hivatal küldöttei a fennálló fazsilipet megvizsgálták és azt rozzantnak és tarthatatlannak nyilvánították. Ezzel szemben a zsilip fenntartását viselő Délivaspálya Társaság szakértője úgy nyilatkozott, hogy az még évekig használható és céljainak megfelelő állapotban van. Veszprém megye alispánja : Véghelyi Dezső az új zsilip felépítését a vasúttársaság kötelességének tartotta. Az értekezleten megjelent vallás- és közalapítványi birtokok (balatonkenesei partvidék) képviselője azt javasolta, hogy az állami kincstár előlegezze az építési költségeket. A Somogy—Balatoni Lecsapoló Társulat képviselője : Jankovics László, a Zalavölgyi Társulat, a Balaton-tavi Gőzhajózási Társulat kiküldöttei az építési költségekhez nem járultak hozzá. Minthogy tehát az építési költségeknek az érdekeltek közötti felosztása egyesség útján nem sikerült, a kormánybiztos határozathozatal végett a volt köz1 A volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter 33,317/1884. sz. rendelete. 2 A volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter 32.486/1886. sz. rendelete. 3 A volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter 3224/1887. sz. rendelete. 4 A volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter 8378/1887. sz. rendelete.