Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - III. dr. Széchy Károly: Talajvízsüllyesztéses alapozások Magyarországon
50 vízkivételt növeljük, akkor mind a kútban, mind a környező talajban süllyed a vízállás. Ha az egyes kútvízállásokhoz vízszintesen felrakjuk a hozzájuk tartozó vízmennyiséget, akkor egy parabolát kapunk, amelynek maximuma a kút alján van, vagyis amikor s k = H (lásd 8. ábra). Elméletileg tehát a vízkivétel fokozásával a süllyesztést is fokozhatnánk egészen s k = H-ig, ha nem volnánk kötve a víz sebessége által megszabott korlátokhoz. Mivel a kútvízállás süllyedésével a kút hasznos szűrőfelülete folyton csökkenik, — ahhoz, hogy mégis nagyobb vízmennyiséget kapjunk, a víz beáramlási sebességének kell még fokozottabban megnőni. Tehát, ha a vízszín a kút fenekéig lesüllyedne és a hasznos szűrőfelület 0-vá válnék, a sebességnek végtelen nagynak kellene lennie. A sebesség pedig nem növekedhetik a végtelenségig, mert minden talajnak megvan a maga sajátos határsebessége, amit a befogadóképességgel kapcsolatban Sichardt állapított meg. Mint az előbb említettem, a kút befogadóképes]ík sége : / = Ф . h, ahol <p = 2 r n -—, tehát ez a befogadóképessség is kifejezhető a kút15 vízállás függvényében és felrakva az előbbi ábrába, egy alulról kiinduló egyenest ad, melynek az előbbi parabolával való metszéspontja megadja a vízmennyiséggörbe érvényességének határát (v. ö. 8. ábra). Ebből a vízmennyiségből adódik ki egyúttal az a legnagyobb depresszió is, ami az adott esetben elérhető. Nagyobb süllyesztés csak vagy a hasznos kútmélység, vagy pedig a kútátmérő, szóval a hasznos szűrőfelület és így a befogadóképesség növelésével érhető el. d) A nem tökéletes kutaknál a II érték felvételében előálló bizonytalanságokról már beszéltem. Itt még csak annyit akarok megemlíteni, hogy ha a tényleges kútmélységgel számolunk, ahelyett, hogy a teljes vízvezetőréteg vastagságát vennénk figyelembe, akkor Lueger és Sichardt szerint mindaddig nem követünk el lényeges hibát, amíg nincs a kútban egyidejűleg kis vízmélységgel és meredek depressziógörbével dolgunk. Forchheimer képlete szerint, ha t a nem tökéletes kút hasznos vízbemerülési mélysége, T pedig a tökéletes kúté volna, továbbá q a i-hez, Q a T-hez tartozó vízhozam, akkor 1 Q ' t_ M2T — t T Ebből következik, hogy ha tökéletlen kúttal dolgozunk és a vízvezető réteg vastagságát (H) az alapképletekben a kút vízbemerülési mélységével vesszük azonosnak (t), akkor az így számított (q) vízhozam nem fog megfelelni a valóságos vízhozamnak (Q). Ezt azonban a fenti képlet alapján megállapíthatjuk, ha a vízzáró réteg felszínének a kezdeti talaj vízszíntől mért függőleges távolsága (T) is ismeretes, a kiszámított q é sa felhasználni szándékolt szűrőkút. által megadott t értékeken kívül. Igen komoly befolyással van a talajvízszínsüllyesztésre, ha a vízvezető réteg vastagsága igen kicsi, tehát a vízzáró réteg igen magasan van, — közel az alapfenékhez. (V. ö. Autóbuszgarázs és Szfőv. Nagyvásártelep.) A kutak hossza a fenékig ér ugyan, de a vizet bizonyos határnál lejjebb nem süllyeszthetjük. A szivattyú ugyan bírja még fokozni a teljesítményt, de végül is teljesen kiszívja a vizet a kútból, levegőt kap és a vízszál leszakad. A vízutánpótlás a talajból nincs meg, mert kicsi
