Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VI. Németh Endre: Általános szempontok és részletkérdések jelentősége a vízimérnök tevékenységében

505 keznek, amelynek pontosságát számos különleges esetre bontva, újabb kísérletek, segédfogalmak bevezetése stb. révén törekszenek fokozni, hogy azután idővel ezek az újabb eredmények — a tapasztalati logikájú szakférfiak könyörtelen kritikáinak tisztítótüzében újabb axiómákká ötvöződjenek. Nem szabad tehát lebecsülnünk az elméleti hidraulikának látszólag légüres térben mozgó problémáit és azok megoldására irányuló újszerű módszereit, mert ezek idővel tisztultabb alakjukban nagy segítségünkre fognak szolgálni. A viszkozitás, felületi feszültség, kapillaritás stb. például még nagyrészt a laboratóriumokba vannak utalva, de a talajok vízgazdálkodására vonatkozó kérdések révén egyre nagyobb tért hódítanak a gyakorlat terén is. * Az eddigi szemlélődések a szigorúan vett szaktudományok tartományán túl nem terjedtek. Se szeri, se száma azonban azoknak az általános szempontoknak, amelyek túlesnek a mérnöki szak határain, de amelyek tekintetében a mérnöknek mégis lépten-nyomon állást kell foglalnia. A mérnök ugyanis már régen megszűnt egyoldalú ember lenni. A rábízott érdekek kiszolgálása megköveteli a szomszédos tevékenységi területek alapos ismeretét, de helyes fogalmainak kell lennie távolabb eső ismeretkörökről is. Ismernünk kell a talajt a rajta élő növényzet igényeivel együtt, át kell tekintenünk létesítményeinknek mezőgazdasági és közgazdasági következményeit, a vízimunkálatok nagyszabású volta miatt azok demográfiai jelentőségét stb. A kultúrmérnöki gyakorlat pedig a hatósági engedélyezések, vízrendőri ügyek kapcsán jogi, pszichológiai és tömeglélektani feladatok elé állítja a mérnököt. Az ilyen hatósági tárgyalásokon szereplő kultúrmérnök módszerei ugyancsak messze esnek egyéb tevékenységi körében megszokott eljárásmódjától. Mégis helyt kell állania és hatósági szakértői minőségében a hatósági eljárás tárgyául szolgáló ügy műszaki, gazdasági és jogi vonatkozásait maradék nélkül még ott a helyszínén tisztáznia kell, mert különben a kiadandó véghatározat megszövegezésénél gyűlnek meg a nehézségek. Világosan megszövegezni csak azt lehet, amit általánosságban is, részleteiben is jól ismerünk. Ezek az általános szempontok a gyakorlatban eltöltött évek számával és a hatáskör bővülésével együtt egyre számosabbak lesznek és amilyen nagy hiba az, ha a kezdő mérnök nem tud megbirkózni a részletkérdések megoldásával, éppen olyan veszedelmes az, ha magasabb hatáskörben, amidőn a munkaerők serege várja az irányítást, a vezetőt részletkérdésekbe való elmerülés akadályozza az irányító és ellenőrző tevékenységében. Magasabb helyről természetszerűleg elmosódottabban látszanak a részletek, helyettük azonban új meglátások és feladatok tűnnek fel. A szakszerűség bizonyos mértékig háttérbeszorul, hogy helyet adjon a szervezőképességnek, a nagyvonalú célkitűzéseknek. Nincs is szüksége a vezetőnek arra, hogy részletdolgokkal bíbelődjön, mert ha munkatársait jól megismerte és jól nevelte, akkor mindegyik megteszi a magáét helyettesétől kezdve a kőművesig, aki a téglát a tervnek megfelelő helyre teszi. Ezzel korántesm azt akarom állítani, hogy a vezető helyen állók számára a részletkérdések teljesen megszűntek, hanem csupán azt, hogy háttérbeszorultak