Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VI. Németh Endre: Általános szempontok és részletkérdések jelentősége a vízimérnök tevékenységében

497 A hangsúly a vízimérnök alkotóképességére esvén, a következőkben ismertetendő szemlélődéseket akként csoportosítottam, hogy elsősorban a vízimérnök szellemi fegyvertárára és annak fejlesztésére vonatkozók kerülnek sorra, azután pedig a vízimérnök alkotó erejének a gyakorlatban való megnyilvánulását befolyásoló körülményeket és szempontokat vázolom. A felvetett gondolatkörbe a vizekkel összefüggő elméleti és gyakorlati ismeretkörökön kívül az azokkal érintkező tudományok is beleszövődnek. Ezért is, de mert az egyéni gondolattársítás különben is megannyi új szempontot vonhat ezekbe a vizsgálódásokba, ez a kis közlemény természetszerűleg sem teljességre, sem tudományos rendszerességre igényt nem tarthat. Csupán arra szorítkozik, hogy — bár valamelyes rendszer szerint haladva — néhány mozaikszerüleg csoportosított kérdésre világítson reá. * A vízépítéstani ismeretek elsősorban tapasztalati származásúak és előhaladásuk menete mindig a gyakorlati életben tett tapasztalatok, megfigyelések leírásával kezdődik és a leírt tényeknek különböző szempontokból való megvilágítása révén talált összefüggések óvatos általánosításában teljesül. Az így kapott törvényszerűségek eleinte csak minőleges kijelentésekben állanak és csak később bővülnek mennyileges összefüggésekkel. A természettudományos axiómákon felépített elmélet csak ezután és pedig a megfigyelt tényekből levonható tanulságok kifejezésénél, megfogalmazásánál és ellenőrzésénél veszi át a szerepet. Itt azonban döntő szerepe van, mert a természettudományok által teremtett segédfogalmak nélkül képtelenek lennénk a törvényszerűségeket kezelhető alakba önteni. Itt nem csupán a matematikának szinte határtalan kifejező erejére gondolok, hanem azokra a fizikai segédfogalmakra is (sebesség, erő, energia, stb.), amelyek az emberi elme átfogóképességét megsokszorozták, egyetlen gondolatba évszázadok tapasztalatát összesűrítvén. Egy-egy jól definiált segédfogalom egészen új területeket tárt fel a mennyileges vizsgálatok számára. A gyakorlati hidraulika például a középsebesség fogalma nélkül semmiesetre sem fejlődhetett volna ki. Az utóbbi évtizedek alatt hatékony kutatóeszközzé vált modellkísérletek módszere pedig a fizikai hasonlóság elvéből levezetett egészen újszerű segédfogalmakat (Froude, Reynolds, Rayleigh és Weber függvényeit) teremtett magának. Mindezeken kívül még számos érv sorakozik fel amellett, hogy a gyakorlati élet szempontjából a tapasztalat és az egészséges kritikával alkalmazott elmélet igenis egyenrangú tényezők és csupán a munkakör szabja meg azt, hogy a vízimérnök tevékenységében milyen arányban foglaljanak helyet. Nyilvánvaló például, hogy a tervezésnél nagyobb szerep jut az elméletnek, mint a kivitelnél, noha a kivitelező mérnök sem nélkülözheti egészen. A mérnökképzés a vízépítés terén mind elméleti, mind gyakorlati szempontból tekintve a háború után világszerte nagy előhaladást mutat fel és hazánk a nyugati országokkal teljes mértékben lépést tartott, mert Rohringer Sándor a vízépítéstani oktatást nemcsak hogy magas színvonalra emelte, hanem a rendelkezésére álló anyagi eszközökhöz mérten értékes laboratóriumot is rendezett be és korszerű kutatási módszereket — köztük a modellkísérletek útján való vizsgálatokat — honosított meg. Ezt annál inkább figyelemreméltó eredménynek kell tekintenünk, mert míg nálunk egyetlen vízépítési tanszék áll ennek a rendkívül fontos és szertVízügyi Közlemények. 32