Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - IV. Trummer Árpád: A magyar öntözések néhány vitás kérdése
472 a dunántúliakét. Ha az Alföldön — eltekintve az éghajlati adottságokból eredő nagyobb szükségességtől — csak annyi öntözést kívánnánk, amennyi a Dunántúlon jelenleg van, akkor az alföldi vármegyékben a mostani, 3500 kat. holdnyi öntözés helyett 14,000 kat. holdnak kellene lennie. Vagyis több, mint 10 000 lcat. holdnyi öntözésnek berendezését elmulasztottuk és a hiány pótlása, mint azonnali teendő mutatkozik. Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy az Alföld talaj- és éghajlatviszonyai rosszabbak, mint a Dunántúlé, akkor a rögtön berendezendő öntözések területét a fentiek kétszeresére, azaz legalább 20,000 kat. holdra kell becsülnünk. Húszezer holdnyi alföldi öntözés berendezése azonban még nem jelentene haladást, hanem csupán az egyes országrészek közötti aránytalanság eltüntetését. Uv méretű öntözéses gazdálkodást már a mai gazdasági helyzet is megkívánna, ez nem jelentene túlzást, csupán arra szolgálna, hogy az Alföld külterjesebb, elmaradottabb mezőgazdasági kultúráját a nyugati országrész mezőgazdaságának magasabb színvonalához lehessen közelebb vinni. Ez természetesen távolról sem jelentené az öntözéseknek azt a terjedelmét, amit az elkövetkezendő évtizedekben, mint végcélt, kellene elérnünk. Hiszen még a Dunántúl öntözései.is messze elmaradnak a francia vagy spanyol öntözések mögött, nem is szólva Felső-Olaszországról, ahol a mezőgazdaságilag művelt területeknek 30%-a van öntözve. Ha melegebb éghajlata és az öntözésre való nagyobb ráutaltsága miatt Spanyolországtól és Felső-Olaszországtól el is tekintünk, az összehasonlítás alapjául bátran elfogadhatjuk Franciaország adatait, mert közepes évi hőmérséklete csak délen magasabb, mint az Alföldé (Budapest 10-7 C°, Páris 10-2 C°, Szeged 11-2C 0 Marseille 14-1 C°), míg csapadéka az ország háromnegyed részében felülmúlja a Tiszavidékét. Azonkívül Franciaország népsűrűsége is alacsonyabb, mint hazánké. (76-0 és 93-4 lélek pro km 2.) Tekintettel arra, hogy Franciaország 55,098,600 hektárnyi területéből 1-6 millió hektárt öntöznek, minden ezer hektárra közel 30 hektárnyi öntözés esik. Ez tizenötször annyi, mint a Dunántúlon és hatvanszor annyi, mint a mi Alföldünkön. Ha tehát a francia öntözések arányszámát akarnánk elérni, a dunántúli dombvidéken kereken 180,000 kat. hold öntözésnek kellene lennie, az Alföldön pedig 210,000 kat. holdnak. Ha az északi öntözések arányosan kiadódó 80,000 holdját is számbavesszük, akkor Csonka-Magyarországon összesen 500,000 kat. holdnyi öntözés megteremtése látszik reális végeredménynek. Csak mint érdekességet említem fel, hogy Észak-Olaszország (Lombardia és Piémont) 3,207,000 hektárnyi területéből 961,800 hektárt, vagyis 30%-ot öntöznek. Ilyen arányt tételezve fel, az egykoron elérhető maximum gyanánt az Alföld öntözései 2-1 millió kat. holdra rúgnának, ha ugyan vízkészletünk megengedi ennyi terület vízellátását. Látjuk ezekből a számokból, hogy azok a tervezgetések, melyek a közeljövőben egyedül az Alföldön egy vagy több millió holdnyi öntözéssel számoltak, az elkövetkezendő néhány évtizedben nem tartozhatnak a reálitások sorába. Lehet, egy évszázad multán a gazdasági kényszer hazánkat is reá fogja szorítani az erős többtermelésre és annak elérésére az általános öntöző-gazdálkodásra, de ez idő szerint nem lehet olyan tervek végrehajtásával számolni, melyek a távoli jövő ma még ismeretlen szükségletéhez vannak szabva.
