Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - X. Molnár Dénes: A felszíni vízellátás és a víztisztító berendezések

299 a lakottabb és nagyobb iparral rendelkező vidékeken nem elegendő e szennyeződések hatásainak kiküszöbölésére. Különösen fontos jelentősége van a felszíni víznél a bakteriológiai kérdésnek. A felszíni vizek még az esetben is, ha oda nagyobb mennyiségű szennyvizet nem öntenek be, gazdag biológiai és bakteriológiai élet színterei. A Duna vize például, amely aránylag nagyon kis mértékben szennyezett, ipari és városi szennyvizek levezetésére Budapest kivételével alig jön figyelembe, az átlagos csiraszám 10,000 felett van és a colititer 0-01 körül ingadozik. A folyók és völgyzárógátak vizei különösen árvizes és csapadékos időszakban nagymennyiségű lebegő alkatrészt, iszapot, homokot stb. tartalmaznak. A csekélyebb tavak a szél hatása alatti vízmozgás következtében mindig tartalmaznak lebegő alkatrészeket. Mindezeket figyelembe véve, a felszíni víz felhasználásánál a kémiai és bakteriológiai tisztításnak a kérdésével mindvégig szemben találjuk magunkat. A felszíni víz tisztításának költségei az esetek igen nagy százalékában magasabbak a talajvíz vas- és mangántalanítási költségeinél és a tisztítás módszerei is olyanok, hogy jobban függenek az emberi munkától, több figyelmet és gondosságot kívánnak. A talajvíz akár magasabb, akár mélyebb rétegekből származik, természetes szűrési folyamatokon megy keresztül. A szűrés nemcsak kémiai és mechanikai, hanem bakteriológiai szempontból is megtörténik. A vízben lévő szerves anyagok oxidáltabb formában és csak csekély mennyiségben vannak a vízben és az a kismennyiségű szerves anyag, összetételénél fogva bakteriológiai tápanyagként már többnyire alig jön figyelembe. A lassú természetes szűrés következtében a víz olyan tisztulási folyamaton megy keresztül, amely közegészségügyi szempontból megnyugtató és egyúttal kívánatos is. íz, szag és szín tekintetében csak elvétve fordulnak elő hibák. A talajvizek általában bakteriológiai szempontból, különösen a mély talajvizek, a legritkább esetben adnak okot a kifogásra. Bakteriológiai szempontból a fertőzés lehetősége a talajvizeknél megfelelő igénybevétel mellett még az úgynevezett partfiltrációs talajvizeknél is csekély. A fővárosi vízmű partfiltrációs kútjainak átlagos csiraszáma például a 20—30-at nem haladja meg.