Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - IX. Vojcsik Lipót: Vízvezetéki csőhálózatok fenntartása

296 A közkútak ma már jóformán mind ejektoros szerkezetűek. A kút sokszor befagy, ha víz marad benne (a fogyasztóközönséget ki kell tanítani, hogy a kart addig nyomja, míg nem szortyog a kút, ilyenkor ugyanis minden vizet kiszippantottak a kútból). Ürítőt nem célszerű alkalmazni, mert a talajból esetleg visszaszívjuk a megfertőzött vizet. A gumitömítéseket főleg télidőben állandóan jókarban kell tartani. A kút nyomókarját és kifolyócsövét, de magát a kúttestet is gyakran eltörik. Elrepedt, letört kútköpenyek javítását újabban hegesztéssel végzik. (34) A többi felszerelési tárgyak : légszelepek, nyomáscsökkentők, visszacsapó szelepek stb. hibáival részletesen nem foglalkozhatom, mert igen sokféle szerkezet van forgalomban. Hangsúlyozhatom azonban, hogy ezeket állandóan vizsgálni kell. Pusztulásnak, kopásnak kitett részeiket (bőr, membrán, rúgó stb.) időnkint ki kell cserélni, tisztítani, olajozni stb. Hasonlóképen nagy gondot kell fordítanunk a közterületen levő aknákra és fedlapokra. Vizsgálni kell, hogy a forgalom hatása alatt nem mennek-e tönkre. A fedlapok recések, érdesek legyenek, hogy a, járókelők ne csússzanak el rajtuk. Ha télen a fedlapok leragadnának",, (befagynak), szurokfáklya vagy benzinbe, kőolajba mártott kóc elégetésével olvasztjuk fel őket. A szekrényeket burkolatlan területeken gyakran eltemetik, vagy az esővíz kimossa körülöttük a talajt s kiállnak, tehát figyelmünket ezekre a lehetőségekre is ki kell terjeszteni. A fedlapokat sajnos, gyakran ellopják és így az anyagi káron kívül balesetek is származhatnak. * A csőhálózatot fenntartó mérnök feladata még a csőhálózat teljesítőképességének és biztosságának fokozása stb., de ezek a kérdések kívülesnek jelen tanulmány keretein. A fenntartási munkákat nyitott szemmel végezve, értékes tapasztalatokat szerezhetünk, melyeket iij tervezéseknél és építkezéseknél hasznosíthatunk. Éppen ezért fontos a tapasztalatok feljegyzése és üzemi statisztikák készítése. Az itt elmondottakból láttuk, hogy sokféle feladat háramlik a fenntartást végző mérnökre, kinek állandóan éberül kell őrködnie az üzem biztosságára, továbbá a rájabízott nagy értékek megóvására. E feladatok sikeres megoldása a mérnöknek nagy megelégedést szerez. Kifelé azonban nem mindig hálás a csőhálózattal való foglalkozás. A fenntartással foglalkozó mérnök sorsa bizonyos mértékben Hamupipőke-sors, hiszen nem tud hatalmas építményeket, gépóriásokat stb. mutogatni, eredményes munkáját csak kevesen fogják értékelni, mert általában (még műszaki emberek is) csak akkor veszik tudomásul a vízvezetéki csőhálózat fontosságát, ha baj van azon s ilyenkor sokszor (főként fogyasztók részéről) alaptalan támadásoknak lehet kitéve. Pedig mint rámutattam, a csőhálózatnak is, mint minden szervezetben minden résznek) megvan a maga fontossága. Talán e tekintetben legjobban az emberi test érrendszeréhez hasonlíthatnám a vízvezetéki csőhálózat lejentőségét. Az orvos a pulzuson tartva kezét, az érrendszer működéséből az egész szervezetre vonhat le következtetéseket. A hálózaton mutatkozó tünetek sokszor az egész vízmű állapotára jellemzők, a hálózati mérnök tehát a vízvezeték „pulzusán" tartva kezét az egész vízmű állapotát és üzemét figyelheti. Továbbfűzve a gondolatot : amint az érrendszer megóvásában legfontosabb a megelőzés, a csőhálózat fenntartásánál is a bajok megelőzésére kell nagy gondot fordítani.