Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - IX. Vojcsik Lipót: Vízvezetéki csőhálózatok fenntartása

292 céljára. A budapesti vízművek nem engedélyezik erősáramú vezetékeknek a csőhálózathoz való földelését. Gyengeáramú vezetékeknek (telefonkábelek páncélhüvelye stb.) a vízcsőhöz történő földelése ellen általában nem tehetünk észrevételt, bár, ha valahol erős áram (kóboráram) jut be egy gyengeáramú vezetékbe, abból a vízvezetéki hálózatba is átkerülhet. Az eddigiek szerint nem kívánatos semmiféleképen sem elektromos áramoknak a vízcsövekben való jelenléte, mert a csövek és a vízvezetéki személyzet épségét veszélyeztethetik. A legújabb megfigyelések szerint (23) a víz minősége is kedvezőtlenül változik az áramok hatása alatt. Szag- és ízpanaszok léphetnek fel. Ingleson (24) hivatkozik egy esetre, midőn ólomcsőhöz földelt világítási áramkör hibájából ólommérgezés történt. Ha tehát a hálózatban jelentkező szag- és ízpanaszok okai nem nyilvánvalóak, vizsgálatainkat arra is ki kell terjeszteni, nincs-e a vízcsövön meg nem engedett, vagy meghibásodott áramcsatlakozás. Csövelc befagyása. Nem elegendő mélységben fekvő csőben, főleg ha a víznek állandó mozgásáról nem gondoskodunk, a víz könnyen megfagy s a cső esetleg kireped. (Szabadon, hidakon stb. vezetett csöveknél külön szigetelésről is gondoskodni kell.) Ha a csőben a víz megfagy, ki kell olvasztani. Régebben melegvizet szivattyúztak a csőbe, vagy kiásták a csövet és forrasztó lámpával melegítették. Gőzzel is nagyon jó eredményt lehet elérni. Alacsonynyomású (2—4 légkörös) hordozható kazánból kis átmérőjű flexibilis csővel juttatjuk a gőzt a csőbe (1. 6. sz. képet). Elektromos árammal való olvasztás Európában csak az 1928—29. évi kemény télben terjedt el. Amerikában már régebben általános volt használata. A befagyott csőbe áramot vezetnek mikor is a cső nagy ellenállása folytán átmelegszik és a jég felolvad. A csőhossznak és csőellenáslásoknak megfelelően alacsony feszültség (5—50 volt) és nagy áramerősség (100—400 ampère) alkalmazása bizonyult a leghatásosabbnak olvasztási célokra. Külön e célra készült hordozható generátorok és transzformátorok használhatók oly helyeken, hol a csövek gyakran befagynak. Előnyösebb a váltóáram használata, mert ez nem veszélyezteti a csövek épségét. Az árammal való fagyolvasztásnál minden esetben óvatosan és szakszerűen kell eljárni. Azt tapasztaljuk, hogy a kiolvasztott csövekből rozsdás vizet kapunk és a víz csak hosszadalmas öblítés után tisztul meg. Ez érthető, mert a jég lemarja a cső falán képződött lerakódásokat. A befagyások megelőzése céljából a veszélyes csőszakaszokat árammal fűthetjük. Csövek sterilizálása. Csőtöréseknél, átalakításoknál stb. megtörténhetik, hogy a talajtól, talajvíztől, esetleg csatornaszakadás alkalmával a szennyvíztől a cső is megfertőződhetik. Általában alapos öblítéssel mossák ki a vezetéket, de a modern technika lehetővé teszi a tökéletes fertőtlenítést is. Míg csőfektetéseknél a régebbi módszerek (minden toknál egy kanál klórmész elhelyezése, vagy nátrium-liipokloritos oldatnak a csőbe juttatása) is alkalmazhatók, csőtörések után klórgázadagolással tudunk leghatásosabban sterilizálni. A Hj0-\-2Cl=2HCl-\-0 folyamatnál a felszabaduló oxigén ,,in statu nascendi", fertőtlenítő hatású. Ez elpusztítja a baktérium colit és a betegségeket okozó csirákat. Csövek dezinfekciója alkalmából 5—10 g klórgázt adagolunk vízköbméterenkint a tisztítandó csőbe. A fertőtlenítendő cső egyik végén megfelelő hordozható klórozó készülékből (1. 7. sz.