Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - IX. Vojcsik Lipót: Vízvezetéki csőhálózatok fenntartása

282 Öblítés. Nem kellemes jelenség, ha panaszok érkeznek a víz minősége ellen, ha a víz olajos, rozsdás, fekete, foszlányos, zavaros, esetleg szaga és íze van. Ilyenkor a panaszok okát kell kikutatnunk és megszüntetnünk. Minden esetben azonban a hálózatot ki kell öblítenünk. A legtöbb panasz tavasszal és nyáron van. Télen ugyanis a fogyasztás kisebb, az áramlás lassúbb, tehát a vezetékben lerakódások könnyen képződnek. Midőn a nagyobb fogyasztás, öntözés megindul, a sebesség a csőben megnövekedik és egyenlőtlenül változik. Ennek következtében a lerakódások felszakadnak s a víz zavaros lesz. A víz vas- vagy mangántartalma szerint algák is telepedhetnek meg a hálózatban s így a zavarodáson kívül szag és íz is jelentkezhetik. Ugyancsak szagot és ízt, olajszerű színeződést okoz a nem megfelelő anyaggal történt csőfestés. Szabad klórt tartalmazó víz fenoltartalmú festékkel bevont csőben teljesen élvezhetetlen lesz stb. E kellemetlen jelenségeken kívül a vízmérők szűrőit a durvább részek és algák eltömik s vízhiányokat okoznak. (így a mérés pontosságát és a mű anyagi helyzetét is károsan befolyásolják.) A panaszok felmerülését részben megelőzhetjük a hálózat rendszeres öblítésével. A gépháztól, a tápláló medencétől kezdve a főnyomócsövektől kiindulólag öblítjük a csöveket a tűzicsapokon át. Tolózárak zárásával igyekezünk a víz rendes áramlási irányát megváltoztatni. Majd több tűzicsapot hirtelen nyitva és zárva, kisebb vízkilökéseket idézünk elő és a kinyitott tűzicsapokon át a vizet folyatjuk, így a lerakódások felszakadnak. Ha a víz megtisztúl, a rendes áramlási irányt állítjuk vissza és ugyancsak addig öblítünk, míg a víz ebben az irányban is meg nem tisztúl. Az öblítéseknek tervszerűen kell történni. A nagyobb csöveket ürítők segélyével öblíthetjük hathatósan. Csatornába közvetlen nyomás alatt ne engedjük a vizet, mert szétrombolhatja azt. Legcélszerűbb aknát iktatni közbe, vagy szabad kiömlést felhasználni (1. 1. sz. képet). Medencemosás. A hálózat öblítése után a medencéket is ki kell mosni. Gyökér-, esetleg drótkefékkel súroljuk le a falakat. Gyakori, hogy a medencékben algák, kisebb élőlények, vízibolhák, apró rákok stb. telepednek meg, (7) mik bár az egészségre nem ártalmasak, a vizet undorítóvá teszik. Legjobb védekezés a medence tisztántartása, a víz áramlásának biztosítása és a medence megfelelő szellőztetése. Ha pedig ilyen település történt, a mosás után a medencét is sterilizálni kell, ami, minthogy emberek jártak benne, amúgy is ajánlatos. A fertőtlenítés klórgázzal, rézgáliccal stb. történhetik. E műveletnek hozzáértő közbenjöttével kell megtörténnie. A medencemosást felhasználhatjuk a medence pontos megvizsgálására és az esetleges hibák kijavítására. Hálózattisztítás (zsírozás, sózás). A felszerelési tárgyak szekrényeinek könnyen nyithatóknak kell lenniök. E szekrényeket állandóan tisztogattatjuk, a beléjük hulló utcai piszkot stb. eltávolíttatjuk. Különös gonddal kell elvégezni a tisztítást ősszel, hogy a fedelek a fagy bekövetkeztekor be ne „ragadjanak" s az automatikusan nem ürítő tűzicsapok be ne fagyjanak. Az ilyen tűzicsapokból a vizet kiszivattyúzzuk. A tolózárszekrények fedeleinek a szekrénnyel érintkező széleit --30° С alatt dermedő, fagyálló zsírral kenjük be. A tűzi csapszekrény széleibe rendesen marhasót hintünk. Havas időben a szekrények fedeleit is marhasóval szórjuk be, így könnyebben lesznek megtalálhatók, mert a hó a sózott felületen elolvad. Közterületen folyó építkezések' és közterületfoglalások ellenőrzése. Az illetékes hatóságoktól olyan rendelkezések kiadását kell kieszközölni, melyek szerint minden