Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - I. Dieter János: A budapesti vámmentes és a budapest-ferencvárosi helyi kikötő partfalai
21 biztosítására a pallókat hegyüknél ferdén lecsapták, azoknak a 10. ábrán látható keresztmetszetet adtak (hornyos pallók) s felső részükön a víz felett foglaló gerendákat alkalmaztak. A pallók egyes helyeken mégis megdőltek úgy, hogy bauxitcementtel készített, 48 óra elteltével már felhasználható ékpallókat kellett alkalmazni. A szádpallók leverése után azoknak felső részét 50 cm magasságban lebontották úgy, hogy a kiálló vasbetétek lehetővé tették a pallók összeépítését nemcsak a 29 X 45 cm méretű, 4 m hosszú, konzolos kéttámaszú tartóként vasalt mellgerendákkal, hanem a szádpallók felett levő vasbetonlemezből való fallal, illetőleg közvetve a koszorúgerendával is. Ez a körülmény a fal méretezésénél előnyt jelentett. A kihorgonyzás a mellgerendákhoz csavarfejjel és 20 X 20 cm méretű öntöttvaslapokkal kötött, 44 mm-es körkeresztmetszetű rúdvasakkal történt. A kész partfal a 14. képen jobboldalt látható. A fal fm-enkint, beleértve a kihorgonyzást is, 2-95 m 3 betont és 6-8 q vasat tartalmaz. Költsége a háttöltés nélkül 1250 P/m. Épült 1928—29-ben. /j Kettős T tartós vasbeton partfal. A Kvassay-hajózsilip és a ferencvárosi helyikikötő között, a Csepelsziget csúcsára vezető közúti híd alatt, a jobb- és balparton összesen kereken 205 fm hosszban épült ez az igen könnyű és olcsó partfal (11. ábra). Alaprajzi elrendezésük a 3. ábrán f 1 és / 2-vel jelölve látható. A —2-8-ra kikotort fenekű mederben, vízben, a partfal vonalában egymástól 1-4 m távolságban, 8-25 m hosszú, 30-as szelvényű, 1-75 m mélyen kettős T tartókat vertek be +0-20 m magas vízállásnál (15. kép). A levert kettős T tartók hornyainak vízalatti részébe előre elkészített vasbetonlapokat tettek, vízfeletti részükbe pedig a helyszínén vasbetonfalat építettek. A partfal 3-2 m magas vízalatti része 8 darab 138 x 40 X 15 cm méretű vasbetonlapból áll. Az alsó 4 la]) erősebb vasbetéttel készült, egyenkint 9-1 kg vassal, a 4 felső lap gyengébbel, egyenkint 7-4 kg vassal. A vízfeletti 3-4 m magas vasbetonfal 17 cm vastag s a befejező 37-5 X 30-5 cm keresztmetszetű vasbeton fejgerendával (vasbeton párkánnyal) együtt készült. Minden egyes kettős T tartó +1-53 m magasságban egy-egy 40 mm átmérőjű körkeresztmetszetű vasrúddal van a 11-2 m távolságban fekvő 25 X 100 cm keresztmetszetű vasbetonlaphoz kihorgonyozva. A levert kettős T tartókat -(-1-40 m magasságban 20-as szelvényű U-vasbóI való mellgerendák kötik össze, melyek a vízszintes ütköző gerendák tartására is szolgálnak (15. kép). A feneket a fa! vonalában az átlagos mederfenéknél 30 cm-rel mélyebben kotorták ki. Ezt az árokszerű mélyedést részben tölcséreken keresztül, részben pedig zsákok segítségével víz alatt öntött betonnal töltötték ki. Ez, mint lábazati megtámasztás, a kimosások ellen is véd. A 16. képen az / 2-vel jelölt, kész balparti fal látható. A 6-3 magas partfal fm-kint 383 kg idomvasat, 169 kg körkeresztmetszetű rúdvasat és 1-9 m 8 betont tartalmaz. Költsége a feltöltés nélkül 490 P/m volt. Épült 1926—28-ban.
