Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - VI. Molnár Sándor: A decsi szivattyútelep megerősítési munkálatai

252 Mivel a kivitelre elfogadott és előre megállapított biztosító és megerősítő munkálatok elvégzésére társulatunk a megfelelő eszközökkel és szerszámokkal nem rendelkezett, azoknak beszerzése pedig tetemes költséget jelentett volna, a munkálatoknak vállalatba adását határoztuk el. A munkálatok végzésére dr. Sabathiel Richárd és Weisz Mihály budapesti vállalkozókkal léptünk érintkezésbe, kikkel a feltételekben megállapodva, a kivitelt nékik átadtuk, t ' IV. Kiviteli munkálatok. a) Szivárgó vizeket élvezető drén. Ez a drén a 10. sz. ábrán látható helyen 80 fm hosszban épült ki. Az első 40 m 10 cm, a reákövetkező rész pedig 15 cm átmérőjűaesovekből, a 12. sz. ábrán látható módon készült. A csövek zúzott kövek közé kei ültek, e köré pedig durva kavicsot helyeztünk el. A drén a 80 m után nyilt csatornába torkollik, mely 180 méterre a teleptől ömlik a főgyűjtőcsatornába. A drén a nyomócső tengelyétől indul ki, a Larssen-szádfal és védtöités között húzódik tova. Esését a lehetőség szerint nagyra vettük, hogy működése minél erőteljesebb legyen. b) Larssen-rendszerü vasszádjai. A gépház alatt elhelyezkedő és elég magasan fekvő foiyóshomokgerinc elzárására Larssen-rendszerű 8, illetve 9 méter hosszú, II.-típusú szádpadlókat használtunk. A leverést párosával összefűzött padlókkal végeztük, közös verőfej jel, benzinmotoros verőkossal. A kos súlya, figyelemmel arra a gyakorlati tapasztalatra, mely szerint a verőkos súlya legalább 1-5-szöröse kell, hogy legyen a padlópár súlyának, 1300 kg volt. A verőgép szerkezeti magassága olyan volt, hogy a függőleges helyzetébe felemelt padlópár a már levert szádfal utolsó padlójába, felülről leeresztve, könnyűszerrel befűzhető volt s így külön befűző daru mellőzhető volt. Egyébként a leverésnél mindazokat a szabályokat és előírásokat pontosan követtük, melyek Lampl Hugó miniszteri osztálytanácsos ,,A vasszádfalazás gyakorlati végrehajtása" című, 1917-ben megjelent művében találhatók. A decsi telepnél a Larssen-szádfal épúgy, mint a szivárgó vizeket elvezető drén a nyomócső tengelyétől indul ki, ettől balra, ahol is a homokgerinc mélyebb fekvésű. 8 méteres, jobbra pedig, ahol a gerinc magasabb fekvésű, 9 méteres padlókat használtunk. A 8 méter mély szádfal hossza 24 m, míg a 9 méter mély fal hossza 35-20 m, vagyis az előbbinél 30 pár, az utóbbinál pedig 44 pár padlót vertünk le (lásd 10. sz. ábra). A padlókat a terep színe alá (50 cm-re vertük le s a sarkoknál a görbületi sugarat 10 méterre vettük fel. A verőkos legnagyobb ejtési magassága 1 méter volt, de átlagban 50—70 cm ejtési magassággal dolgoztunk, mert úgy láttuk, hogy nagyobb ejtési magasságnál a padlók deformálódása könnyen bekövetkezik. A legnagyobb napi teljesítmény 10—12 órai munkaidő mellett, 3 pár padló beverése volt. A padlók általában egyenletesen haladtak lefelé, csak a végső, egyméteres szakasz ment nehezebben, holis egy ütésre a lefelé haladás 1—0-5 cm között mozgott. A verésnél különben pontosan megállapítható volt a padlók lefelé haladásából az altalaj lazulásának helye és annak mérve, mely megállapításainkat később a cementlé bepréselése alkalmából tett tapasztalataink is teljes egészében igazolták.