Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - VI. Molnár Sándor: A decsi szivattyútelep megerősítési munkálatai

A DECSI SZIVATTYÚTELEP MEGERŐSÍTŐ MUNKÁLATAI. írta: MOLNÁR SÁNDOR. A Szekszárd-Bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat decsi szivattyútelepének megépítésére az a körülmény szolgált okul. hogy a társulatnak már az 1896. évben megépült a másodpercenként 5 m

3 víz szállítására tervezett bátai telepe, nagyobb belvizek idején egyrészt nem győzte a hozzááramló vizeknek a zsilipcsatornába való átemelését, másrészt előfordult az az eset is, hogy a főcsatorna csekély esési viszonyai folytán (kilométerenként 6—10 cm) csak nagyon lassan folyhattak le a belvizek, a különben is hosszú, 38 km hosszú főcsatornán, s amikor lenn a bátai telepnél a csatorna már üres volt, akkor a felső árterület lapságait még víz borította. Ezért kellett egy közbenső telepről gondoskodni, mely a felső vidék csapadékvizeit felfogva, a holt Dunaágba nyomja. Tervezve volt ugyan a bátai telep kibővítése és vele együtt a zsilip küszöbének leszállítása is, de ettől el kellett tekinteni, mert ez a tervezet az erre vonatkozó számítások szerint nem bizonyult gazdaságosnak, mert a zsilipküszöbnek a körülményekhez mért számbavehető leszállítása az esési viszonyokban nem hozta volna meg azt a javulást, mely a belvizek biztos és gyors lefolyását a megkívánt módon elősegítette volna. Maga a telep a Duna jobb partján, a tolnamegyei Decs község határában, a lebontott régi, ú. n. decsi zsilip mögött, a Kisduna futóhomokos medrében, az 1915—1922. években épült. (L. 1. ábrát.) Az építkezés a háború, a vörös uralom és végül a szerb megszállás miatt tartott olyan sokáig. Az 1881-ben elkészült decsi zsiliphez régi holt medrek vezették a belvizeket a bátai szivattyútelep kiépítéséig (1896), mikor is ezt a zsilipet használaton kívül helyezték és körtöltéssel elzárták az árterülettől. A zsilip a tiszai zsilipek rendes szabványa szerint, egynyílású volt. Jellemzői voltak a keskeny test, rövid boltozat, magas emelőkamra és homlokfalak. Az alapzat 3 méterre levert kettős szádfallal övezett 1-75 m vastag beton. A lefolyó csatornán pedig mind a száraz, mind a Duna felől még egy-egy sor 4 m mélyen levert kettős szádfalazat lett volna hivatva az alámosás megakadályozására. Az igen masszív és nagy figyelemmel épített betonalapzat kettétörése — mint sok más, hasonló módon épült zsilipnél —• nem következett ugyan be, de a felépítés után már pár évvel az alámosás biztos jelei mutatkoztak. A zsilip mögötti csatornában több apró, de növekedésben lévő forrás támadt, melyek homokkúpokat halmoztak fel. Orvoslásul, újabb és erősebb eltárásokat készítettek és pedig a zsiliptől a Duna felől 8, a száraz felől 14 m távolságban a zsilipcsatornán (1884-ben, majd 1892-ben) Vízügyi Közlemények.