Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
2. szám - IV. dr. Fodor Ferenc: A Zagyva alsó medencéjének régi vízrajzi viszonyai
225 az Alföld általában — új pleisztocéntörmelékkel van fedve. A medence folyói azonban már ebbe a térszínbe is jól bevágódtak, habár nem mindenütt egyenlő mértékben, mert a még ma is mélyülő medence süllyedése sem egyenletes, hanem a közepe táján a legerősebb. A Zagyva alluviális térszínének az új pleisztocén térszíne alá való bevágódása ebben a medencében mégis kb. 3 métert tesz ki. Legszebben megfigyelhető ez Hatvannál, ahol a Zagyva széles alluviuma az egykori mocsárvár környékén 3 méterrel fekszik az új pleisztocéntérszín alatt. Az alluviális térszín helyenként igen széles területeket tölt ki, éspedig nemcsak a medence fenekén, hanem azokon a tájakon is, ahol a Zagyva ősi folyási irányát később megjelölöm, mint pl. a Hajtamocsárban. A pleisztocén szubaerikus lerakódásának, a lösznek, már csak foszlányai vannak meg ebben a medencében. Sok helyről elhordották a folyók, másutt meg, a medence peremein, futóhomok borította el. A medencének délnyugati peremein éppen úgy megtaláljuk ezeket a magas homoktömegeket, ahová az északnyugati szelek a Tápióságból és a gödöllői halomvidékről hordották be, mint északkeleti peremén is Jászszentandrás és Heves község környékén, ahova valószínűleg a Tarna és mellékfolyóinak árteréről származó homok került. E homoktömegek a medence mindkét peremén átlag 5 m magasságra emelkednek az eredeti löszfelszín fölé. Közöttük, különösen Portelek táján, pompásan megfigyelhetők az uralkodó északnyugati szeleknek megfelelő irányú mély szélbarázdák, amelyek között a belvizek sok helyen megrekedtek és a talajt elszikesítették. A medence keleti oldalát a Tisza vízgyűjtőjétől egy alacsony, rosszul egyengetett törmelékkúp választja el, melyet azonban hajdan a Tisza magas árvizei gyakran átléptek és becsaptak a Zagyva kis medencéjébe, is egészen Kisérig. A Zagyva alföldi vízmedencéje tehát valóban csak a legdurvább értelemben vehető síkságnak, mert valójában egy kis, teknőszerű mélyedéssel van dolgunk (1. az ábrabeli terepmetszeteket), amelynek magasabb homokperemei között egy mélyebb beszakadás foglal helyet, s amelynek nyílása délnek, Szolnok irányába néz, de nagyon csekély lejtősödéssel. azért a folyóvizek ott mind megrekednek és alig tudnak kitörni a Jászberény körüli mély fenékből. Síksági medencéről lévén szó, persze a domborzati különbségek is elég finomak, de azért az orografiai viszonyok mégis jól bizonyítják ennek a medencének létét. Hatvannál a Zagyva alluviuma 118 m t. sz. feletti magasságban terül el, az új pleisztocén térszínen épült vasúti állomás e felett 3 m-rel magasabban, a 121 m-en fekszik, az ópleisztocén térszín pedig, amelyet a vasúti vonal is átszel, 140 m körül van. Innen azonban a Zagyva e kis medencéjének északdéli középvonala felé állandóan lejt a térszín úgy, hogy Vámosgyörknél a Gyöngyös-patak alluviuma már csak 109 m, a falu pedig az új pleisztocén térszínen csak Ilim magasságban fekszik. Kelet felé még mindig lejt a térszín, Benevíz alluviuma 106 m, ami egyúttal ennek a szelvénynek mélypontja is, mert a méginkább keletre fekvő Tarnócsa alluviuma már 110 m, a Tárnáé pedig már 113 m magasan terül el, s efelett az új pleisztocén térszín már 121 m magas. A vízgyűjtő pereme felett tehát jól kimutatható a táj északdéli középvonalában egy teknőszerű mélyedés. Méginkább feltűnik ez a teknőszerű bemélyedés, ha a vízgyűjtő derekán vezetünk át egy keletnyugati irányú szelvényt. A nyugati peremen Tóalmás magassága 120 m, s a térszín innét egyenletesen esik kelet felé. A térszín Felsőszentgyörgynél már csak 109 m, majd hirtelenül lépcsősen szakad le úgy, hogy JászVíziigyi Közlemények. ^ °
