Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs

208 Az állami kísérleti állomásokon eddig a legnagyobb rizstermést mindig olyan táblákon érték el, amelyek talaja nem állott állandóan víz alatt, hanem csupán egyenletesen átnedvesedve tartották. A kísérleti táblákon a teljes elárasztással és az elárasztás fokozásával legtöbb esetben a terméseredmény csökkenését érték el. Ezt a tapasztalatot azonban rideg szabályul még sem szabad elfogadni, mert az elárasztás igénye tekintetében a különféle rizsfajták között is különbség van. A Fülöp-szigetek meleg éjszakái és az állandóan páradús légköre adják meg annak a magyarázatát, hogy ott a rizs teljes kifejlődéséhez sokkal kevesebb öntözővíz szükséges, mint például a kimondottan száraznyarú és az év legnagyobb részén száraz légkörű Kaliforniában. Amint a rizsszemek a kalászban már tejesedni kezdenek, a vizet a táblákról lassan leeresztik, hogy a talaj az aratás idejére megszikkadjon. A rizs aratása a Fülöp-szigeteken mindenütt kézzel történik és a munkát olyan gyorsan végzik el, amint az csak lehetséges. A hegyirizs kalászát szálanként vágják le és kosarakba gyűjtik össze, aztán a napi eredményt még az éjjel kinyomtatják. A síkföldi rizs szalmájával együtt kerül a sarló alá, aztán kévékbe kötve, néhány napig kint szikkad a táblán. Később a kévéket összehordják és asztagba rakva, egészen a cséplés idejéig érlelik. Kisebb rizstermelők kézimunkával, taposással vagy bivalyokkal való meg j ára tással nyomtatják ki a szemet a kalászból. Ezek a munkák rendesen az éj folyamán történnek. Újabban, főleg a nagyobb területű rizstelepek mentén, a géppel való cséplés is mindinkább terjedni kezd. A rizs hántolására és fényezésére a szigetek majdnem minden részén vizierővel hajtott vagy gőzüzemű berendezések vannak működésben. A helyi fogyasztásra szánt rizst csupán hántolják. A fényezését egészen elhagyják. Ez az úgynevezett barna rizs az egyszerű nép mindennapi tápláléka. Kisebb üzemeknél a csépléssel és hántolással a rizs kézi rostálása van összekötve. A rostálásban a fülöpszigeti asszonynép csodálatraméltó ügyességet fejt ki. Japánban, Dél- és Indo-Kínában, Sziámban, no meg az Indiákon is, csekély helyi változtatásoktól eltekintve, már évszázadok óta teljesen úgy folyik a rizstermelés, mint a Fülöp-szigeteken. A legutóbbi idők folyamán azonban az értékesebb rizsfajták kiválasztása, a terméseredmények fokozása, az öntözővíz gazdaságosabb alkalmazása és a jobb eszközök bevezetése körül az orientális tájakon is mindenfelé tagadhatatlanul észrevehető bizonyos mérsékeltfokú reform és haladás. Az igorótok rizstermelése. A Fülöp-szigetek északi felében, Luzon-sziget hegyi tájain elszórva lakik az igorót néptörzs. Ennek az elszigetelt, apróbb csoportokban élő félvad népnek rizstermelése, vagyis inkább rizsföldjeinek berendezése és sajátszerűsége külön figyelmet érdemel. Ez a szociális tekintetben nagyon zárkózott életű és szűk látókörű nép századok óta apró, elzárt területeken él a hegyek között. Az elzárt, szűk hegyszorosokban élő törzsek leggyakrabban még egymás között sem tartanak fenn barátságos viszonyt. Művelhető és termelésre alkalmas terület kevés van a hegyvidéken és ezért egy-egy völgyelet mentén aránylag mégis sok ember zsúfolódik össze.