Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs
189 és fiúk a szérűn oszlopokra erősített vízszintes bambuszrúdba fogódzva táncolnak a lábuk alá dobált rizskévéken. Büi-Kvang-Csiő ugyanezt figyelte meg Tonkingban. Ott is ilymódon játsszva nyomtatja ki a rizst a fiatalság. Más írók szerint ugyanilyen módon nyomtatnak Jávában is. Indo-Kínában 45—70 kg paddy-t nyomtat ki óránként három bivaly. OroszTurkesztánban a rizst ökrökkel nyomtatják. A szérűn rendesen 70—100 kévét ágyaznak be egyszerre és 5—6 ökör 140—200 kévét nyomtat ki naponta. A hengerrel való nyomtatást — ami a búza nyomtatásánál Provenceban még ma is használatos — főleg Egyiptomban és Tonkingban alkalmazzák. A cséplőgép az Óvilág tájain csak lassan tud tért hódítani. Büi-Kvang-Csiő azt írja, hogy Tonkingban az üzembehelyezett első cséplőgép 500—1000 kg paddy-t csépelt ki óránként. Ez a kísérlet azonban nem talált követőkre. A géppel való rizscséplés Európán és Amerikán kívül másutt nincs is alkalmazásban, sőt Olaszországban ma is csaknem általánosan lóval nyomtatják a rizst. Cséplés után a hántolatlan rizs még alapos szárításra szorul. Ebből a célból gyékényre teregetik és napos helyen, a szabad levegőn hagyják, míg a nedvességtartalmát elveszti. Amerikában a szárítást is géppel végzik. Az angol Guayanában a Worrel-féle forgódobos szárítógépet használják, amely 24 óránként 120 zsák paddy-t szárít meg. A szárítást szelelés követi. Az ázsiai tájakon sok helyen még ma is csak úgy szelelnek, hogy kiterített gyékényen lapáttal a szél ellen feldobják a rizst. Emellett már mindenfelé célszerű szelelőrosták vannak alkalmazásban. Terméseredmények. Kokhin-Kínában a rizsföldek jóság szerint három kategóriába vannak osztályozva. Az elsőosztályú földek terméshozama hektáronként 2400—3600 kg-ot tesz ki, a harmadosztályúaké pedig 720—1200 kg-ot. Jávában, jó földben, a 3500 kg hektáronkénti eredmény jó termést jelent. Gobbetti szerint Itáliában a legjobb rizsföld hektáronként 5—6000 kg-nyi termést ad. A közepes termést 3—4000 kg-ra számítják ugyancsak hektáronként. A Piemontban lévő Vercelliben jól megmunkált földben : a kínai eredetű rizs hektáronként 5500—6500 kg-ot, a Ranghino-fajta rizs hektáronként 3500—4500 ,, a Bretone-féleség hektáronként 3000—3500 ,, az Ostiglia-rizs hektáronként 2600—3000 ,, hozott. Ebből az összeállításból kitűnik, hogy ugyanazon vidéken a vetőmag eredete vagy fajtája szerint igen változó lehet a terméseredmény. Az Egyesült-Államokban Louisiánában átlagban 1800—2200 kg között változik a hektáronkénti hozam, de egyes helyeken időnként ennél jelentékenyen jobb eredményt is elérnek. A világ rizstermése 1927. évben. A fenti adatok közlése után mindenesetre érdekes, mennyit tesz ki a világ évi rizstermése. A római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet közleményei szerint az 1927. évi terméseket a következő összeállítás mutatja :
