Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - X. Szakirodalom

168 A lefolyásnélküli mélyedésekben tározódó vizek a talajvízszint magasságát befolyásolják és különösen hosszabb száraz időszakokban, környezetükben túlságos mélyre süllyedését megakadályozzák. A mélyedések vízszíningadozása legnagyobb és kiszáradásuk leggyakoribb a talajvizet befogadó folyótól vagy tótól távol. A mű mindazoknak figyelmébe ajánlható, kik talajvízállások feldolgozásával foglalkoznak. Sabathiel József. Prof. Giulio de 3Iarchi: Omogeneita, similitudine e modelli idraulici. (Az egyneműség és a hasonlóság elve a hidraulikai modellkísérleteknél.) Memorie e studi deli Istituto d ldraulica e Costruzione Idrauliche délia Ii. Scuola d'Ingegneria (R°. Politecnico) di Milano. N. 6. Libr. Editr. Politecnica. Milano, 1933. 26 oldal. A modellkísérletek útján való kutatások az utóbbi években tudományos színvonalra emelkedtek és szabatos elméleti alapot kaptak az egyneműség és a hasonlóság elvében. A modellkísérleteknek a fizikai hasonlóság elvével való szoros kapcsolata nyilvánvaló, az egyneműség elvével való összefüggés azonban nem olyan szembetűnő, holott — mint látni fogjuk — jelentőségben semmivel sem áll előbbi mögött. Az egyneműség elvének eredetét Fourier (1822) Théroire analytique de la Chaleur című munkájáig vezetik vissza, de szabatos kifejezéshez csak 1912-ben jutott az orosz Riabucinski módszerében, amelyet aztán 1914-ben az amerikai Buckingham általánosított. Ezért szerző Riabucinski-—

Buckingham elvnek is nevezi, de mindjárt hozzáteszi, hogy a módszer kifejlesztésénél Froude, Reynold, Lord Rayleigh és mások is hervadhatatlan érdemeket szereztek. Az egyneműség elve szabatos analitikai fogalmazásban a következőképen hangzik : Ha valamely mechanikai jelenségre jellemző q

л mennyiség és a jelenségre még befolyást gyakorló további (n—1) számú g

2, . . . q

n (változó vagy állandó, zérus vagy zérustól különböző dimenziójú) mennyiségek között a jelenség törvényszerűségének kifejezéseképen az. /(?!> ?2. Яп) = О (1) összefüggés áll fenn, akkor ez az összefüggés érvényben marad, bármilyen mértékrendszerben fejezzük is ki a g mennyiségeket. Ennek az összefüggésnek egyszerűsítése érdekében a q mennyiségeket három, alkalmasan választott dimenzióval (pl. a szokásos hosszúság, tömeg, idő dimenziótrióval) fejezzük ki, hogy felismerhető legyen, mely mennyiségek azonos dimenziójúak. E szerint csoportosítva őket, mindegyik csoportból csak egy-egy mennyiséget vezetünk dimenzióval az összefüggést kifejező egyenletbe, a többieket pedig ezen kiválasztottakhoz való arányszámaikkal helyettesítjük. Ilymódon az (1) egyenlet /(Sí. 3

2 9m! *i. r

2 rn-m) = О alakban írható, amelyben q

x . . . q

m dimenziós mennyiségek, r, . . . r

n m ellenben csak arányszámok. A mechanikai hasonlóság eseteiben az r

x . . . r

n—

m arányszamok rendesen allandóak és ezért az előbbi egyenlet egyszerűbb alakja /(?!, q

2, q

m)= const (2) Az ebben az egyenletben szerepelő q mennyiségeket a vizsgált jelenség tipikus mennyiségeinek (Weber szerint Kenngrösse) nevezhetjük. Bridgman az egyneműség elvéből azt is levezette, hogy a (2) egyenlet dimenziós mennyiségei közül hármat : qt, g/, q

m kiválasztva, a többi q

x, . . . qj mennyiség amazoknak egyszerű függvényeiként fejezhető ki és a (2) egyenlet a Ф (TTi, TT

2 Tt, ) = О