Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - I. Dieter János: A budapesti vámmentes és a budapest-ferencvárosi helyi kikötő partfalai

15 renkint, szerelvényekkel együtt, beleszámítva a földfeltöltést is, 70-50 pengőbe, folyóméterenként pedig 2800 pengőbe került. Épült 1924—25-ben. с) Süllyesztett vasbeton szekrényes vasbetonpartfal.

4 A budapesti ferencvárosi helyi kikötő függőleges rakodópartjából mintegy 680 fm a 7. ábrán látható keresztmetszettel, mint úgynevezett vasbetonszekrényes partfal (9. kép), két részben épült meg éspedig először az alsó, a tulajdonképeni szekrényes rész, vízben (helyét a 3. ábrán a c-vel jelölt rész mutatja) azután a felső rész, mint vasbeton bordás fal, szárazban (10. kép). A 7-5 X 3-0 m alapterületű, 3-6 m magas szekrények két bordával három rekeszre vannak osztva. A falvastagság lefelé a homlok- és oldalfalaknál 22 cm-ről 26-ra, az elválasztó bordáknál 20-ról 25-re nő. A 26 cm vastag talplemez az oldalfalakon 50—50 cm-rel túlnyúlik. A 65 t súlyú szekrényeket (éspedig 4 sorban egyszerre 20-at) a parton készítették el (8. kép), vágányokon mozgó emelő szerkezettel, bordáiknál felfüggesztve, szállították a víz fölé, a kellő mélységű helyre. Ott leeresztették, a vízben úszva pontosan a helyükre vontatták s kaviccsal megtöltve, fokozatosan lesüllyesztették azokat. Ezt megelőzőleg azonban jó felfekvés biztosítása végett 5—6 m szélességben 10—15 cm mély künettet kotortak ki a szekrények talpa alatt. Ezt, síneken mozgó tölcsér segítségével, nagyszemű kaviccsal kitöltötték, majd ugyancsak síneken mozgó lehúzó rámával teljesen egyenletessé tették. Az egyes szekrények tompán ütköznek s a köztük maradó alig pár cm vastag hézag híg betonnal van kitöltve. Az egyes szekrényeknek pontosan a tervezett vonalban való lesüllyesztése után a mögöttük levő mederrészt feltöltötték s a felső partfalrész teljesen szárazban készülhetett. A két vasbeton partfalrész könnyen és jól volt összeköthető azáltal, hogy a felső rész bordáit a szekrények homlokfalainak, illetve elválasztó bordáinak megfelelőleg osztva ki, az utóbbiakból kiálló vasbetéteket az előbbiekével össze szerelték. A kész partfalon mindeddig semminemű elváltozást vagy süllyedést nem észleltek. Ennek a rendszernek alkalmazását a kedvező helyi viszonyokon kívül lehetővé tette az állandó vízszín és a jó kavicsaltalaj. Megválasztását pedig az a gazdaságosság szempontjából fontos körülmény indokolta, mely szerint így a teljesen vízben építendő fal legnagyobbrészben szárazon volt elkészíthető. Eel van szerelve 60 méterenkint kikötőbakokkal, 30 méterenkint 2—2 kikötőkarikával és lejáró lépcsővel és hágcsóval, továbbá 10 méterenkint ütközőfákkal. A kész partfal all. képen és a 13. képen jobboldalt látható. A partfal fm-ként 5-2 m

3 betont és 6 q körkeresztmetszetű rúdvasbetétet tartalmaz. Költsége, nem számítva a mögötte készített földfeltöltést, körülbelül 1800 P/fm. Épült 1918-tól 1922-ig. 4 Részletesebb leírását 1. Demeter Dezsőnek „Budapest Székesfőváros Ferencvárosi Helyikikötőjének építkezése" című ismertetésében, amelyet a „Technika" 1930. évfolyamának 5. és 6. számában tett közzé (163—175. 1.).