Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VIII. dr. Ajueszky László: A szélerő, szélsebesség és a levegőfajták hatása az elpárolgásra

149 natnyi időjárás elpárologtató képességéről, sőt különböző éghajlati fekvésű területek párolgási klímája közt is azonnal megláthassa a finomabb eltéréseket. Hogyan ismerhetjük fel, műszerek és különleges meteorológiai szakképzettség nélkül is, hogy az időjárás párologtató hatása pillanatnyilag milyen mértékű ? Első segítségünk ennek a kérdésnek az eldöntésénél saját közérzetünk. Nyári hőmérsékletek mellett hőségérzetünk majdnem kizárólag testünk bőrpárolgásától függ. Ha kellemesen érezzük magunkat, az kellően magas hőmérsékletnél csakis úgy lehetséges, hogy az időjárásnak elég nagy párologtatóképessége van. A fülledt közérzet viszont a levegő csekély párologtatóképességéről tesz tanúságot. A hűvös évszakban ezzel szemben annál inkább panaszkodunk a fázásról, minél erősebb a párolgási hőveszteségünk. Fázékonyságunk mértéke tehát nagyjában a levegő páraszomjúságát is méri. Közben van egy hőmérsékleti tartomány, 14 és 20 C° között, amelyben közérzetünk meglehetősen független a bőrpárolgástól, úgy, hogy a környező levegő páraszomjúságáról nem adhat felvilágosítást. Valamivel finomabb betekintést kapunk a párolgási viszonyokba, lia olyan tüneteket figyelünk meg, amelyekből a szélturbulencia fejlettségére és a függőleges levegőcsere arányaira lehet következtetni. A nagyon lökéses szelet közvetlenül érezzük testünkön. Csöndesebb időben igen egyszerű és megbízható eszközt ad párologtatóképesség megítélésére a látótávolság észlelése. ' A következő egyszerű kapcsolat áll fenn : Mindazokban a levegőfajtákban, amelyekben a távolbalátás különösen tiszta, egyúttal a nagy párolgófelületek elpárolgása is könnyebben történik, viszont a rosszlátású levegőfajtákban csekélyebb az elpárolgás. Mert a kilátás tisztaságának kétféle akadálya van : az egyik a levegő vízcseppés páratartalma, amely az elpárolgásnak is akadályozója, a másik a levegő szennytartalma, amely az elpárolgást közvetlenül nem zavarja ugyan, de amelyet ugyanazok a függőleges cseremozgások távolítanak el, vagy nem távolítanak el, amelyek az elpárolgó vizet felemelik, vagy nem emelik fel a magasabb légrétegekbe. Éppen emiatt a szoros kapcsolat miatt, amely a légkör átlátszósága és a függőleges légcsere élénksége között van, kerültek a látástávolság-észlelések a korszerű légkörtan legfontosabb megfigyelési feladatai közé. Előnye ennek az észlelési módnak, hogy minden műszerbeszerzés vagy egyéb kiadás nélkül a legelemibb eszközökkel gyűjt számunkra olyan ismereteket, amelyek a légkör hőmérsékleti és dinamikai szerkezetére vonatkoznak és közvetlenül csak repülőfelszállások útján volnának biztosíthatók. Előnye a látásészlelésekből való következtetésnek az is, hogy a megfigyelőnek nem is kell a szabadba mennie, ha a helyiségből, amelyben tartózkodik, kellő kilátása van. Látásészleléseket tehát a nap minden órájában és az éjszaka folyamán is minden különösebb megterhelés nélkül végeztethetünk alkalmas, szabad kilátású épületekben tartózkodó mefiggyelőkkel. A látásészleléseket tanulságosan egészíti ki a felhőalakok megfigyelése. Ingatag egyensúlyú légtömegekben ugyanis egészen más alakjuk van a felhőknek, mint a kis légcseréjű, vízszintes rétegeződésű tevegőtestekben. Ha karcsú, torony- vagy kúpalakú, magasratörő felhőoszlopokat látunk, az mindig az erőteljes függőleges légmozgásoknak a bizonyítéka, az elpárolgás szempontjából tehát kedvező tünet. Ezek a jellegzetes felhőtömegek (zápor- és zivatarfelhők) éppen abból keletkeznek, hogy egyes, lent erősen átmelegedett légoszlopok nagysebességű emelkedő mozgást végeznek, miközben lehűlnek és így páráik egyrészét kicsapatják. Egészen más jellegű felhők képződnek a kis függőleges hőcsökkenésű levegőfajtákban. Ezek