Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VI. Molnár Dénes: A székesfőváros víziműveinek vas- és mangántalanító berendezése

119 kémfúrásának vize, bár nem kifogástalan, de lényegesen jobb minőségű, mint az eliszaposodott Dunaág felé eső fúrásoké. Ugyanez áll a talajminták összetételére is. Amint a két kút által szolgáltatott víz közölt analízise mutatja, a kút vize a két irányból áramló víz keveréke. Az eliszaposodás előtt és az eliszaposodás után a telep által szolgáltatott víz minősége a táblázatban fel van tüntetve. Bár a tárgyalt telep a Vízmű telepei közül a legkisebb és csak 15—20,000 m

3 napi teljesítményű, mégis nagy vas- és mangántartalma következtében a többi telepek vizével keveredve, a vízszolgáltatásban komoly zavarokat okoz. Nevezetesen a vas- és mangántartalmú kutakban természetszerűen vas- és mangánbaktériumok léptek fel, amelyek a kutakból a hálózatba, onnan fogyasztási helyekre kerültek. A vízből kicsapódó, továbbá a vas- és a mangánbaktériumok által kiválasztott vas- és mangánvegyületek egyes fogyasztási helyeken mind gyakrabban mutatkoztak a vízben és bár ezek egészségi szempontból ártalmatlanok is, a víz minőségét károsan befolyásolták és indokolt panaszokra adtak okot. A főtelep vize 1930-ban a többi telepek vizének átlagos 0-06 mgl összes vas- és mangántartalmát 0-36 mgl-re emelte, amely mennyiség mellett a vas- és mangánbaktériumoknak a hálózatban való szaporodása nagyobb méreteket öltött, különösen pedig a kevésbbé igénybevett fogyasztási helyeken olyannyira, hogy a főtelep vizének megtisztítása halaszthatatlanná vált. A tisztítóberendezés kiválasztásánál figyelem be kellett venni, hogy a vas, de főleg a mangán egy része szerves kötésben van. Legkönnyebb a karbonátos, azután a szulfátos, legnehezebb a szerves kötésben lévő fémek kiválasztása. A vas és a mangánnak kiválasztása a vízből oxidációs folyamat és pedig vagy közvetlen oxidációval, vagy pedig katalitikus hatások segítségével. Az ilyen hatásokra magas oxigéntartalmú fémoxidok képesek. A katalitikus hatás a fémoxidok oxigénátadó sajátságán alapszik. Az oxidációt megelőzhetik még adszorbciós folyamatok. A szűrőberendezésekben mindezek a folyamatok rendszerint együttjárnak. A legegyszerűbb közvetlen oxidációs módszer a levegő oxigéntartalmának a felhasználása. Újabb eljárás a klórral való oxidáció, amelynek előnyeit később ismertetem. A víztisztítási eljárásoknál adszorbciós hatásokra a mangántalanítás céljából a mangánperoxidot használjuk fel és pedig vagy mangánpermutit, vagy természetes barnakő, legtöbbször az ú. n. bedolgozott kvarc formájában. A megyeri főtelep vizének megtisztítására irányuló kísérleteknél a túlklórozásos rendszer mutatkozott a legmegfelelőbbnek. Mivel a túlklórozásos rendszerre nézve még kevés üzemi tapasztalat állott rendelkezésünkre, azért egyelőre csak egy olyan méretű kísérleti berendezést szereztünk be, amelyhez hasonló 10 egységből állott volna a végleges berendezés. Ezt a kísérleti egységet a Ganz-cég szállította és másfél évig volt üzemben. Ezalatt az üzemidő alatt a kísérleti berendezésen az üzem biztonsága és egyszerűsítése szempontjából több módosítást és javítást végeztünk. A módosítások figyelembevételével terveztük meg a végleges átlagos napi 15,000 m

3 teljesítményű berendezést, amelynek teljesítőképessége a klóradagolás növelésével 18,000 m

3-ig minden különösebb zavar nélkül fokozható. A végleges berendezést is a Ganz cég szállította. A részletterveket Muchka mérnök készítette, ki az üzembehelyezésnél is részt vett. A berendezés alkatrészei a következők : 1. 2 drb Ornstein-féle klóradagoló készülék és 2. 10 drb 6-4 m magas, 2-5 m átm. 2 kamrás Dabeg-rendszerű szűrőtartály