Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - V. Possewitz A. Guidó: A Rókushegy geológiája, különös tekintettel a suvadásokra

112 is tett. Ezzel a földmunkával ugyanis aránylag kis költséggel a veszély legnagyobb része elhárult. A jövőben előreláthatólag már csak kis, jelentéktelen suvadásokra lehet számítani. * E helyen is köszönetet kell mondanom DR. PAPP KÁROLY egyetemi ny. r. tanár úrnak, aki megengedte, hogy tanszékén dolgozatomat elkészíthessem és aki hasznos tanácsaival munkámban támogatott ; DR. KUTASSY ENDRE egyetemi magántanár úrnak, aki főleg a paleontológiái meghatározásoknál volt segítségemre és DEMETER DEZSŐ műszaki tanácsos úrnak, aki az agyagmintákat volt szíves átengedni. V. ÖSSZEFOGLALÁS. Ebben az értekezésemben a Rókushegy délnyugati lejtőjén már évtizedek óta meg-megismétlődő suvadások keletkezésének okait és az azok megakadályozására alkalmas munkálatokat állapítottam meg. Munkámat elősegítette, hogy a kérdéses területen 4 különböző alkalommal összesen 71 talajkutató fúrást végeztek, mely fúrási adatok birtokában pontosan meg tudtam állapítani a Rókushegy geológiai felépítését s különösen a suvadások szempontjából olyan fontos mésztufa (travertinó) a szabályostól eltérő kiterjedését és a régebbi suvadások nyomait. A suvadások mindenkor a kiscelli agyagban játszódtak le, melynek kora a meghatározott kövületek alapján középső oligocénnek (rupélien) mondható. A nagyobb suvadásokat a Drasche-féle téglagyár helytelen agyag kitermelése idézte elő, minek következtében a talajvíz rendes útja megszakadt s így a talajvíz által átáztatott felső agyagrétegek csúszásnak indultak. Nagyobb suvadások voltak 1882-ben, 1913-ban és végül 1933-ban. Részletesen ismertetem ezeket a suvadásoKat, valamint a megakadályozásukat célzó eddigi mérnöki munkálatokat, A suvadások okainak megállapítására meghatároztam az 1931. év' fúrásminták közül 6 fúrólyukban a fúráskor nedvesnek és az alatta száraznak talált agyagréteg szemcsenagyság eloszlását, Az iszapelemzések alapján csúszó réteget nem lehetett kimutatni, mert mind a fúráskor nedvesnek, mind száraznak talált agyagrétegben az agyag plasztikusságát és vízzáró képességét előidéző kolloidszemcsék mennyisége egyaránt nagy volt, elegendő ahhoz, hogy az agyag gyakorlatilag vízzáró legyen. Azt, hogy az agyag mégis helyenkint 10—12 m mélységig átázott s vezette a vizet a meglévő erősen sós tartalmú talajvíz koaguláló képességével magyaráztam. Ennek az — általam felállított — új tételnek igazolására részletesen foglalkoztam az agyag felső rétegeiben a talajvíz hatására lejátszódó kémiai folyamatokkal. Ugyancsak meghatároztam a legutóbbi suvadás helyén 1934 januárjában végzett 65. számú fúrólyukból 3 különböző mélységből vett -— ismert chémiai összetételű — agyagminta szemcsenagyság-összetételét. Majd ugyanazokat az agyagmintákat a fúrólyukból kivett — ismert kémiai összetételű — talajvízzel is megelemeztem, amikor is a laboratóriumban állítottam elő a természetben valósággal lejátszódó kémiai folyamatot.