Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - V. Possewitz A. Guidó: A Rókushegy geológiája, különös tekintettel a suvadásokra
97 A szivárgók közül az elsőre a főváros 1931-ben megfigyelő aknákat helyezeit el. A második, jelenleg állítólag nem működik. Talán kisebb csúszások elmozgatták a csöveket eredeti helyzetükből és így a vezeték eldugult. Vagy — ami sokkal valószínűbb — a talajvíz a szivárgó alatt — azt kikerülve — folytatja útját a völgy felé. E szivárgók feladata a diluviális vízáteresztő fedőrétegek és az alatta levő felázott sárga agyagrétegek víztelenítése s ezáltal a csúszások megakadályozása. Az agyagbányászás beszüntetése után az agyaggödörből a főváros parkot alakított, a gödör fenekén levő tócsákat salakkal feltöltette. Az agyaggödör meredek rézsűit lankásabbá tette, begyepesítette és parkozta. A talajvíz okozta károk megszüntetése érdekében több szivárgót épített. 1914-ben a szivárgókat anyagi okoknál fogva csak 1-5—3-0 m mélyen a lejtő törmelékes, vizet áteresztő sárga agyagrétegébe helyezték el. A felszínről behatoló víz azonban a szivárgó csöveit szárazon hagyva, a mélyebben fekvő agyagrétegbe szivárgott s így az egész építkezés hiábavaló volt. Csak ekkor fordult a főváros geológus szakértőkhöz. Schafarzik Ferenc dr. és Szontágh Tamás dr. szakvéleményei alapján Szakács Gusztáv főfelügyelő új szivárgórendszert tervezett, figyelembe véve a székesfővárosi vízművek által 1917-ben fúrt 13 talajkutató fúrás adatait. A szivárgórendszer 4 drb — a rétegvonalak irányára merőlegesen haladó — főszivárgóból és az ezeket egymás között összekötő W alakú mellékszivárgókból áll. (1., 4. ábra.) Ezzel a szivárgórendszerrel a nagyobb suvadásokat sikerült megakadályozni. Nagy esőzések után az agyaggödör helyén a Ruszti-út meghosszabbításának irányában kisebb suvadások azonban még gyakoriak. Legutóbb 1933 novemberében az őszi nagy esőzések után újabb suvadás állott be a 60-as rétegvonal 2 mentén 10 m szélességben. A lesuvadt agyagtömeg ívesen hajlott. Közvetlenül a csaknem függőlegesen állva maradó 2-5 m magas sárga agyagfal alatt homorú mélyedés keletkezett, melyben a csapadék meggyűlt. 1 sz. képünkön — mely 3 hónappal később, februárban készült •— a hótakaró utolsó nyomai még láthatók. A suvadási felület nem sík. hanem hajlott felület. A hátsó, homorú szakaszán lesüllyedt agyagtömeg, 12 m-re a suvadási laptól felpúposodik az eredeti tér színe fölé és onnan egységesen összefüggő tömegben, de harántrepedésekkel és tátongó hézagokkal tagolva nyúlik le egészen az 52. rétegvonalon fekvő útig. (2. *kép.) A lesuvadt agyagtömeg lefelé lépcsőszerű karéjokra tagozódik s legalul helyenkint híg sárfolyás alakjában folyik ki az útra. (3. kép.) Az összefüggő gyeptakaró, mely ezen a helyen a hegyoldalt borítja, az agyag felső felületét részben összetartva, különösen szemléltetővé teszi a lesuvadt agyag alakját. Helyenként a lesuvadt agyagtömeg fenekén, valamint az oldalán felszínre kerül a nagy nedvességtartalmától egészen szappanos sikosságú alsó agyagfelület, melyen a lesuvadó agyagtömeg morénára emlékeztető nyomokat, hosszanti karcolásokat hagy hátra. 2 A magassági adatok a Duna lánchídi 0 pontjára vonatkoznak, mely 96-50 méter az Adria terepszintje felett. Vízügyi Közlemények. '
