Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - V. Possewitz A. Guidó: A Rókushegy geológiája, különös tekintettel a suvadásokra

91 kerül. Az ezután következő hosszú szárazföldi periódus alatt a különböző mállási folyamatok a kiscelli agyag felső rétegeit fellazították és morzsalékossá tették. Maga a kiscelli agyag meglehetősen kötött természetű kőzet, szárazon egészen kőkemény, nedvesen képlékeny. Színe eredetileg kékesszürke, a levegőn azonban oxidálódik és megsárgul. Gyakran vékonyabb-vastagabb homok, esetleg homokkőrétegek lépnek fel benne. Lényegében kalciumkarbonát tartalmú agyag, iszap és homok keveréke. A kiscelli agyag így morzsalékossá vált felső rétegére a pleisztocénben rakódik rá az akkori hévforrások üledéke a mésztufa (travertinó) s nem sokkal később a területet helyenként vékonyabb-vastagabb Zősz-takaró borítja, mely a kiscelli agyag további mállását részben megakadályozza. A travertinó nem alkotott összefüggő réteget, hanem a hévforrások feltörési helyeinek megfelelően, kisebb-nagyobb foltokban helyezkedett el. Szálban csak a Rókushegy tetején találhatjuk meg nyomokban észak felé dőlő 36°-os rétegekben. Minthogy a travertinó igen jó minőségű fagyálló építőkő, legnagyobb részét már kifejtették és elhordták. A Rókushegy délnyugati lejtőjén részben a felszínen, részben a talajkutató fúrások által a felszín alatt feltárt travertinó összetöredezett és erősen megzavart telepedésű táblái régebbi földmozgásokra engednek következtetni. Ezeknek az összetöredezett travertinó-tábláknak darabjait a fúró a kiscelli agyag felső, sárgaszínű, mállott rétegeiből számos esetben hozta a felszínre. Mégis legérdekesebben mutatja meg a régebbi földmozgásokat a Drasche-féle telepen a Ruszti-út meghosszabbításában fekvő 3 méter vastag travertinó-padok helyzete. Itt a délfelé dőlő, csaknem vízszintes (14 h 4°) és csak kevéssé elmozdultnak látszó travertinó pad mellett az élükre felállított (12 h 78°), valamint észak felé meredeken dőlő (1 h 50°) padokat láthatunk. Travertinót találtunk még a felszínen a Drasche-telepen a m. kir. Szőlészeti Kísérleti Állomás főépületével szemben, és a Herman Ottó-út 25—27. és Darányi-út 23. sz. telkek közötti réten. Érdekes képet kapunk a travertinó elterjedéséről, ha megvizsgáljuk a Rókushegy délnyugati oldalán végzett 71 talajkutató fúrás szelvényeit, valamint a legutóbbi időkben épített házak alapozási munkálatait. A Rókushegy tetején a szálban álló travertinó igen nagy kiterjedésű. Itt a travertinó majdnem teljesen a felszínen van, csak kevés talaj takarja helyenkint. Vastagsága átlag 2 m. Jelenleg a felszínen már csak nyomokban található. A 22. számú fúrásnál 0-23—2-15 m között 1-92 m vastag rétegekben van meg. Ugyancsak a Fillér-u. 81/b. ház alapozásánál is megtalálták ezt a tra ver tinó-padot. Nem találtak azonban travertinót a Rókushegy tetejét körülvevő 21., 36. és 23. számú fúrásoknál. Az előbbi előfordulástól teljesen különálló, de lényegesen nagyobb a Darányi Ignác-utca, Vadrózsa-utca és Herman Ottó-út között elterülő travertinó-előfordulás. Itt a travertinót a Herman Ottó-út 25—27. számú és a Darányi Ignác-utca 23. számú telkek közötti réten a felszínen is megtaláljuk hatalmas tömbökben. A Darányi Ignác-utcában a travertinót a 25. számú fúrásban a felszíntől számított 3-90—5-25 m között 1-35 m, a 20. számú fúrásban 4-10—6-25 m között 2-15 m, az 59. számú fúrásban 2-80—4-75 m között 1-95 m, — majd ugyanott 4-95—5-65 m között 0-70 m vastagságban — találták meg a két mészkőréteg között 0-20 m vas-