Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

72 A vizet a vastalanító építmény felső emeletére nyomják, hol hullámos, átlyukgatott csatornahálózatba fröccsen szét. A csatornahullámok tetején és alján nyílások vannak. Az alsó nyílásokon átfolyik a víz ; a felső nyílások ez átfolyást megkönnyítik. A víz már e csatornákba érkezésekor oxidáció útján veszít vastartalmából. Majd a víz 3-5 m vastag kokszágyra hull ; itt a víz tovább szellőzik s a vas oxidálódik ; a víz barnaszínű lesz s a kokszágy alatt lecsapolókba gyűl össze, melyekből vízborításos szűrőágyakra jut. A szűrőágyak Elba-homokból készülnek. A szűrőréteg 1 m vastag. Az átszűrt, teljesen tiszta víz földalatti medencében gyűl össze, mely kapcsolatban van a karanyi szivattyútelep kútjával. A kokszágy 150 m

2, a szűrőágy 600 m

2 terjedelmű. A homok felsőrészén összegyűlő réteg eltávolítása úgy történik, mint a szűrőágyak esetén szokásos s a homokot nyomás alatt lévő vízzel mossák. De az ártézi kútak csak 8000 m

3 vizet adnak úgy, hogy a folyammenti talajvízkutakkal együtt 52,000+8000=60,000 m

3 az ivóvíz mennyisége. Ez csakhamar elégtelenné vált. Ezért folyamtalajvíz nyerését határozták el. Azt hihetnők, hogy elegendő lett volna erre a célra az Elba és Iser-menti kutak szintjét szivattyúzással lejebbszállítani, de egyrészt meg volt a szintkülönbség már állapítva, másrészt a szivattyúk és elektromos motorok elrendezését is meg kellett volna változtatni, mi nehézséggel járt volna. Ezért új kutak létesítését határozták el az Iser mentén, még pedig nem nagyátmérőjű, hanem kisátmérőjű kutakat. 26 kutat fúrtak az Iser balpartján 450 m hosszúságban, a parttól 50 m-re. Thiem elmélete szerint km-ként maximumban 20,000 m

3 víz volt nyerhető 3-45 m vízszinkülönbség esetén, ha nem akartak nagymértékű átszivárgást a homokon, mi a folyómeder föliszapodását és eldugulását eredményezte volna. A minimális vízmennyiség 8000 m

3 volt a 450 m hosszúságban, vagyis kutanként 4 1 mp-ként ; 1 km parthosszúságra tehát 18,000 m

3 esett. A létesítmény 1919 óta kifogástalanul működik. A víz hőmérséklete a folyóéval változik 1—2 fok különbséggel. De a 8000 m

3 a már meglévő 60,000 m

3 víz közé keverve nem rontotta meg a víz frisseségét, mely 9—11 fok között maradt. De a víznyerés további bővítése is szükségessé vált. Ezért egyelőre a folyamtalajvíz mennyiségét növelték, mert a karanyi erőtelep még 10,000 m

3 víztöbblet szivattyúzását is megengedi ; az Iser mentén tehát újabb 40 kút létesítését vették munkába. Itt is 4 1 másodpercenkénti víz nyerését remélik kutanként. A kutak mentén 15 m széles szalagot vett meg a város, mert e szalagot elég szélesnek ítélte a szennyeződés elleni védelemre és a közlekedés céljára. A vízszín süllyedése a szivattyúzás következtében a környező terület tenyészetére nem volt hatással, mert a homok-kavicsréteget, melybe a kutakat süllyesztették, vastag agyagtakaró födi. A vízvezeték kiépítése igazolta, hogy a kisátmérőjű kutak megfelelőek és hosszú szívó vezetékek sikerrel alkalmazhatók. Az előadottak szerint tehát Prágának napi 52,000 m

3 talajvízből, 8000 ni

3 ártézi kútból, 8000 m

3 folyamtalajvízből nyert ivóvize van, melyhez még hozzájárul 10,000 m

3 újabb folyamtalajvíz, lia a folyamatban lévő munkálatok befejeződnek. Mind e vízmennyiséget a karanyi szivattyútelep küldi l-l m átmérőjű nyomócsövön 23 km távolságra Prágába. A max. nyomás a csőben 12 kg. Ez a