Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

69 A vízellátás tehát általában siralmas volt a városban. A tífuszban elhaltak száma évenkint 25 volt 100,000 lakosra. A helyzet javítására a következőket határozták el : 1. oly csatornahálózatot építenek, mely a szennyvizeket a város alá vigye ; 2. ivóvizet vezetnek a városba ; 3. elzárják a magánosok kútjait. A csatornázás tervét Lindley dolgozta ki és 1905—1906-ban fejezték be az építését. Az ivóvíz megszerzésére több terv is merült föl. Thiem, lipcsei mérnök az Iser és Elba szegélyén levő földalatti vizek összefogását javasolta. Utóda, Prinz, elkészítette a végleges tervet, melyet hosszasan megvitattak a cseh mérnökegyletben 1901 és 1908 közt. Vancl javaslatára elhatározták, hogy kettős vízvezetéket készíkészítenek : 1. egyet, mely a Vltava vizét Prága fölött venné ki és előzetes, mesterséges szűrés után vezetné a városba ; 2. egyet a házi szükséglet ellátására, a földalatti vízforrásoknak a városba vitelére. Ezt a Thiem—

Prinz-féle tervet vitték ki. Az Iser és Elba mentén, 32 km hosszúságban, másodpercenként 1280 l-t. naponként 110,592 m

3-t reméltek nyerni. A munkálatokat 1912-ben fejezték be és az ivóvízszolgáltatást ez év októberében megkezdték. Rosival bécsi geológus tanulmánya azonban kimutatta, hogy naponként csak 65,000 m

3 víz nyerhető ; valójában az Iser mentén 20 km és az Elba mentén 4 km hosszúságban összefogott talajvíz csak napi 52,000 m

3-t adott. A megtett hidrológiai tanulmányok fölvilágosítást adtak a talajvíz és főként szintjének elhelyezkedéséről. Megkövetelték, hogy szivattyúzás alkalmával a talajvíz szintje ne szálljon a szomszédos folyó szintjénél 1 m-nél mélyebbre, hogy a szivattyúzott víz csak kis mennyiségben tartalmazza a. folyó természetes úton szűrt vizét s nagyobb mennyiségben a talajvizet. Mert a természetes úton. a talajban való beszivárgás útján megszűrődő esővíz legtöbbször tisztaság és frisseség dolgában a forrásvizekkel vetekedik, míg a folyó természetes úton szűrt vize legtöbbször nem olyan jó minőségű s főként hőmérséklete nem kielégítő. Megjegyezhetjük egyébiránt, hogy valójában az 1 m-es vízszínsüllyedést a folyó szintje alá, jóval meghaladták anélkül, hogy a folyóból túlsók vizet vontak volna el, mert a kutak a parttól messze, 250 m-re voltak. Egyébként is nehéz az 1 m-es szintkülönbséget megtartani a folyó változó vízállása miatt. A mesterséges talajvíz fölhasználása ellen való kifogást 1925-ben végleg elvetették. 1911 13-ban keresztülvitték a Thiem—

Prinz-féle tervet a csatornázással együtt s a tifuszhalálozás évi 2—3-ra süllyedt 100,000 lakosonként. A régebbi tifuszhaláleseteket főként az a körülmény idézte elő, hogy nyáron, midőn a mederben épült, régi kutak nem adtak kellő vízmennyiséget, magából a folyóból is szivattyúztak s a vízvezetéki víz különben is vasas és mangános volt. A köz- és magánkutak vizét pedig a hiányos csatornázás miatt fertőzött talaj rontotta meg. 1905-ben a csatornázást újraépítették, szivárgását megszüntették s beömlését Prága alá, a vízkivételtől nagy messzeségbe helyezték. 1913-tól kezdve Prágát a Karany földalatti vizeivel látták el s a tisztátalan vizet csak ipari célokra és a Nusle külváros részére használták. A Thiem—

Prinz-féle tervek fölvételeiből kitűnt, hogy a folyó mentén a talaj fönt agyagos homok, mely eléggé vízálló s megvédi a talajvizet a felső víz fertő-