Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

52 Ami az árvízi mennyiségeket illeti, a 7 m-en felül emelkedő vízállások (Tournelle mérce) elég gyakoriak. A mozgó gátakat a szajnai hajózás érdekében 1860-ban készítették úgy, hogy most már 60 évi vízállásra lehet a vízmennyiségeket vonatkoztatni. 11. A beton helyes összetételére külföldön végzett kísérletek. (Recherches faites à l'étranger sur la composition rationelle des bétons.) írta : Feret. A külföldi államokban, főként az Egyesült Államokban végrehajtott kísérletek a beton helyes összetételére vonatkozóan a frissen készült, 1-ség térfogatú betonban a c, s, p, e és v, vagyis a cement, homok, kavics, víz és az üresség abszolút térfogatának helyes megállapítására irányulnak s az a céljuk, hogy a beton szilárdságát e térfogatok függvényében fejezzék ki. Thomson, Crum, Talbot és mások e kapcsolatot különböző formulákban fejezték ki. Edwards azt véli, hogy a szilárdság arányos a cement súlyának és a homok és kavicsszemek teljes felszínének viszonyával (surface area). Abrams azt állítja, hogy a szilárdság egyedül a watercement ratio x értékétől függ, mely x érték a keveréshez használt víz és a cement látszólagos térfogata közötti e , A , . . , • viszony, vagyis: x = —. Abrams szerint a szilárdságot az ——- függvény fejezi ki, с В hol A és В állandóak ; más szóval a szilárdság logaritmusa arányosan csökken az x növekedésével. E formula Amerikában nagy port vert föl s meg volt az a. kedvező hatása, hogy az Amerikában használatos lágybetonokra vonatkozóan kimutatta, mekkora szilárdsági veszteség származik, ha a keveréshez túlságos vizet használnak. A munkálatok vezetői ezért különböző módokat eszeltek ki, hogy betonjuk szerkezeti összetételét ellenőrizzék. Egyik ilyen egyszerű mód a slump test, mely abban áll, hogy a betont 0-3 m magas, fönt 0-1 m, lent 0-2 m átmérőjű feneketlen bádog csonkakúpba öntik, aztán a kúpot eltávolítják s megmérik, hogy az így magára hagyott anyag a saját súlyának hatására mekkora magasságveszteséget szenved. Még érzékenyebb módszer a flow table használata ; az asztalra az előbb leírt betonkúpot öntik, melyre aztán meghatározott számú és nagyságú függőleges ütést tesznek ; a folyékonyságot (flow) a csonkakúp alapja átmérőjének növekedésével mérik. A képlékenységet (workability) gömbvégű pálcának a betonba hatolásával mérik, midőn a pálcára bizonyos előre megállapított módon ütéseket mérnek. Egyik módszer sem kifogástalan, de mégis jó szolgálatot tesz. A betonkeverék legkedvezőbb szemcseösszetételének megállapítására Talbot e-\-v a void-cement ratio módszerét állapította meg, melynek alapja az viszony с nagysága. Fuller a szemnagyságok kedvező arányára grafikont állapít meg. Abrams a homok-kavics-agrégátum finomsági modulusát állapítja meg s az egyenlő modulusú agrégátumok mind egyenlő mennyiségű vizet kívánnak, hogy egyenlő ellenállásúak legyenek.