Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

46 A 3—4000 feddán terjedelmű lapos, vízszintes, 0-5—1-00 magasságban levő területet 150 m hosszú és 50 m széles részekre osztják. A kisebb méret hosszában fut az öntözőcsatorna, a hosszabb oldalak mentén futnak a lecsapoló-árkok, melvek kezdetükön 1 m, végükön 1-075 m mélyek (0-5 m az esés km-ként) ; szélessségük fönt 1 m, fenéken 0-25 m ; a lejtői meredekek, mert a talaj tömött. E két lecsapoló a tábla 4-ik oldalán futó lecsapolóba torkollik, mely 50—100 tábla, 100—200 feddán vizét fogadja magába. A nagyobb lecsapoló nagyobbméretű és csak 0-3 m esésű km-ként. A nagyobb lecsapolok aztán a birtoklecsapolóba szakadnak, mely a gyűjtőbe viszi a vizet. E gyűjtőt az állani készíti. A gyűjtő vagy közvetetlenül, vagy még nagyobb gyűjtő segítségével a vidék főgyűjtőjébe szakad. De a folytonos esés következtében a víz színe leszáll a tenger szintjére, vagy lejebb s az állami gyűjtő szintje 1-5—3 m-rel magasabb úgy, hogy a lecsapoló-árkok vizét egy kis vízemelő-gép segítségével kell a gyűjtőbe emelni. A nyílt árkolások meglehetős nagy területet fognak el a művelés alól. Ezért megpróbálták az alagcsövek alkalmazását is. De az alagcsövezés drága s a növények gyökereikkel eltömik a csöveket. Továbbá a nyílt árkokban párolgó víznek a növényzetre kedvező hatása van. A lecsapoló-árkok továbbá megakadályozzák a szóda keletkezését. A nagyon agyagos területeken a lecsapoló-árkok 50 m távolságát csökkentik 40, 30 sőt 10 m-re is. Ha a távol készített árkok nem felelnek meg, megkétszerezik a számukat. A vízemelő-gépek nagysága a szállítandó víz mennyiségéhez igazodik. A maximális vízmennyiséget 2 részre osztják és két gépet állítanak föl ; az egyik a vízmennyiség 1/

3-át, a másik 2/

3-át képes emelni. Célszerű még 1 tartalékgépet is szerelni 1j

3 vízmennyiség emelésére. A delta északi részén levő földeket sótalanítani kell, mi nem könnyű dolog. A legegyszerűbb eljárás nagymennyiségű vízzel való felszíni kimosás, mely azonban nem megfelelő. Mély lecsapolással kell e kimosást összetenni. A lecsapoló-árkok azonban nemcsak a sótalanításhoz, hanem az egész terület folytonos termésbentartásához is szükségesek. Első évben csak sótalanítják a területet ; másodévben már valamelyes másodrendű takarmányt termesztenek rajta és a sótalanítást folytatják. A. 3-ik és 4-ik évben rizst termesztenek s csak az 5-ik évben ültetnek gyapotot 3-éves forgók szerint. De időről-időre rizstermesztést kell kezdeniök újra, hogy a só visszatérését megakadályozzák. Mossiéri a lecsapoló-munka üzemének olcsóbbá tételére gazdaságos módot eszelt ki. Oly helyeken, hol a bararis-földek szintje 0-3—0-8 m-rel magasabban van a gyűjtőcsatornánál, a felszíni öntözővizet szabadon lehet a gyűjtőcsatornába vezetni. Ekkor a lecsapoló-árkokba kevesebb víz gyűl össze és kevesebb vizet kell a szivattyúkkal emelni. A felszíni vizeket ekkor fa-, vagy vascsövön viszik át a lecsapoló-árkokon a magasan fekvő gyűjtőbe. Ilymódon a sótalanítás gyorsabban megy (4 év helyett 2 év alatt) s nem kell tartaniok a só visszatérésétől s nem kell időközönként rizstermesztésre áttérni. Ez a módszer, mely kettős lecsapolást kíván 7 fonttal drágább befektetésű feddánonként, de sok haszonnal jár. A műveletlen területek meghódítása nemcsak sok időbe, hanem sok pénzbe is kerül Nemcsak sócalanítani kell, hanem vízszintessé is kell tenni őket, mert az. alkalmazott öntözőmód vízszintes területet kíván. A földek vízszintessé tételére sokféle szerkezetet használnak, hogy a magasabb területek levágásával a mélyeb-