Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

44 A rendszeres öntözés föllendülése nagyon fölverte a földárakat s ezért 1905ben nagy krízis állott be. Midőn a nyugalom újra elkövetkezett, újabb veszedelem jelentkezett, mert a delta gyapottelepeiben terméscsökkenés állott elő. Eleinte 5 kantár termett feddánonként ; később a termés leszállott 3-5 kantárra (1 kantár44-928 kg, kereken 45 kg). A vizsgálat kimutatta, hogy főként két oka van a terméscsökkenésnek : egy gyapotbogár és a földek elégtelen lecsapolása. Ez a bogár azelőtt ismeretlen volt Egyiptomban. Ellene azonban, nehezen bár, sikerült védekezni úgy, hogy a baj megcsökkent. Sokkal nagyobb baj a lecsapolás hiánya. A gyapot megkívánja, hogy a felszín alatt 1—1-5 m mélységig ne legyen túlsók nedvesség ; egyéb növény 50 cm mélységig kívánja ezt. Audebeau vízálló árkokban kísérletezett s azt tapasztalta, hogy annál nagyob a termés, mennél mélyebb a talajvíz állása egy bizonyos mélységig. Súlyosbítja a bajt, hogy az altalaj sós. Nemcsak a delta északi részén, hol a só a tengervíztől ered, mert a Nílus a tengerbe rakta le az iszapját, hanem a Nílus völgyében is, hol a só a Nílus vizéből vált ki. A talaj sósságát Hilgard kaliforniai egyetemi tanár tanulmányozta s kimutatta, hogy a folyók vizének elpárolgása sót hagy hátra. A régi egyiptomiak is ismerték a talaj sósságát s tudták, hogy a csatornák vizének beszüremkezése fölnyomja a talajból a sót sokszor nagytávolságra is. De az árasztó öntözéskor a baj kevéssé volt érezhető, mert az árvíz évről-évre kimosta a sót. De midőn a perennális-öntözést behozták, a talajvíz sokhelyütt fölnyomta a sót a felszínre. Ugyanis az egész Nílus-völgyben, mely nagy mélységig pleistocénhomokból épült föl, a folyóval párhuzamosan természetes talajvízfolyás van ; árvízkor a Nílus táplálja a talajvizet, kisvízkor a talajvíz a Nílust. A delta északi részén a talajvíz néha igen mélyen van, kötött agyagrétegek alá elhelyezkedve. Ez agyagrétegek nélkül a sósvíz fölemelkednék a felszínre s megakadályozna minden termelést. Az Audebeau bey által fúrt kutakban a víz fölemelkedett. A tengertől 10 km távolságra ásott egyik 4 m mély építő-gödör teljesen agyagban létesült és víz nem tört föl benne, szivattyúzni nem kellett. A földalatti folyó a mocsaras vidékre érkezve lehajlik az agyagrétegek alá úgy, hogy alattuk nyomással folyik s így éri el a tengert. Ha kisvíz idején a delta csúcspontjánál lévő gátat teljesen lezárják, hogy rajta semmi víz nem megy át, a gát alatt a Nílus-ágakban megindul a folyás és elég tekintélyes vízmennyiség vonul le bennük, melyet szivattyúzással öntözésre használnak. Felső- és Közép-Egyiptomban, valamint a delta déli és középrészén a felszínre öntözött víz beszivárog és csatlakozik a talajvízhez ; a fölösleget pedig a lecsapoló-csatornák vezetik el a Nílusba ; csak néhol kell vízemeléssel segíteni árvízkor a lefolyásban. De a delta északi részén, a talaj vízálló volta miatt az öntözéskor beszivárgó víz nem talál természetes talajvízre s mesterséges felső-talajvíz keletkezik belőle, mely, ha el nem vezetik, a felszínre is fölemelkedik. E víz a növényzetre sokszor káros hatást gyakorol. Mert ha a talajfelszín párolog, a talajvíz a hajcsövesség következtében utána emelkedik s fölhozza a talaj sóit, mely a felszínen kivirágzik. Ha a talaj durva homok, vagy többször föl van szántva, a hajcsövesség nincs meg a talajban s a víz és vele a só sem emelkedik föl. Ez az iigynevezett száraz művelés, a dry farming, mely a víznek a talajban való tarozásával jár. A tömött föld