Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz
26 sülyesztést —15-82 m mélységig folytatták s behatoltak a márgás agyagrétegbe. Ezenkívül 236 fúrást is tettek, hogy az agyag-réteg mélységét kellően kipuhatolják. A hajójavító tengelyében körülbelül —10 m mélységben volt az agyag. Az agyagréteg bíróssága a kísérletek szerint 8 kg volt cm 2-ként. A reájutó teher pedig cm 2ként maximumban csak 3-5 kg volt. Előzetes tanulmányok és viták után megállapították a hajójavító medence helyét, méreteit és építésének módját s a munkálatokat 8-8 millió frankon 1905ben vállalatba adták. E vállalat szerint a medence hasznos hossza 200 m, a zsilipek szélessége fönt 29-07, a küszöbön 25 m, a fenékkotta a legkisebb víz alatt 9 m mélységű ; a fenék esése 3 mm méterenként ; a korona magassága a kisvíz fölött 3-2 m. A medence részére —15-0 m mélyre kellett kotorni ; az építés fémszekrénnyel, szárazon történnék s a szekrényt a helyszínen fenékre sülyesztenék. Az oldalfalak látható része faragott kővel burkolt. A vállalat még 1905-ben az építkezéshez berendezkedett. A kotrást ásókotróval vedresszerkezettel végezték. —10-00 m mélységig nem volt akadálya a kotrásnak. De —10-0 m alatt az agyag nagyon tömött volt s benne bazalt szikladarabok (némelyik 2 m 3 nagyságú) voltak úgy, hogy a kotrást nem lehetett folytatni. Ekkor búvárharang segítségével robbantották szét a sziklatömböket s a földmunkával lehatoltak a 15 m-es mélységbe. A gödör egy kis részén a talaj nem volt elég bírós ; itt 15 darab 3/ 2 m-es betonkockákat építettek be a talaj bírósságának fokozására. 1908 augusztusában a gödör kiásását befejezték. Ezideig a medence bejáróját is kikotorták —10 m mélységre. A sülyesztőszekrénnycl való alapozás, bár előzően több hajójavító medencénél alkalmazták, ily nagy méretekkel seholsem történt. A diego-suarezi fém-vázú szekrény 209-6 m hosszú, 41 m széles és 17-5 m magas volt. Egyes részeiben szállították Diegó-ba, A szekrény fejénél zárógát készült, mely a szekrény negyedik oldalát alkotta ; ez a zárógát is fémfalakból készült, kívül hengeres, a medence felől sík fallal. E zárógát is szekrényszerkezetű, melyet betonnal terhelve sülyesztettek le. A szekrényt 1910 januárjában sülyesztették el és hogy mindenütt reáfeküdjék a talajra, a fenéken cementbefecskendezést is alkalmaztak. E befecskendezés kürtőkön történt, melyeket a fenékfalazaton keresztül üresen hagytak a befecskendezés lehetővé tételére. Ugyancsak sülyesztő fémszekrényben helyezték el a szivattyúzásra szolgáló turbinákat és csővezetéket. A szekrények közötti kapcsolatot cementbefecskendezéssel hozták létre. Az egész medenceszerkezet 1911 szeptemberében lett készen. Az üzembehelyezés után a falazatokon mutatkozó szivárgásokat cementfecskendezéssel tömték el. Az egész munkálat véglegesen a pótló munkákkal együtt, több mint 13 millió frankba került. A hajójavító medence alsó felén és 130 m-nvire a felső szélétől hajókapuval zárható el, mely acéllemezből készült. Hossza 26-66 m lent, 30-66 fönt ; középszélessége 3-33, támasztékainál 0-8 m. Középen elhelyezett padlózat két egymásfölé helyezett szekrényre osztja. A szekrények vízzeltöltése és ürítése a szekrényt sülyeszti vagy úszó helyzetbe hozza.
