Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - I. Dieter János: A budapesti vámmentes és a budapest-ferencvárosi helyi kikötő partfalai

A BUDAPESTI VÁMMENTES ÉS A BUDAPEST-FERENCVÁROST HELYI KIKÖTÖ PARTFALAI.

1 írta : DIETER JÁNOS. Bevezetés. Az 1838 as katasztrofális árvíz előtt Budapesten a Duna balpartján sem szabályozási művek, sem rakodásra szolgáló partfalak nem voltak. Tíz évvel a Lánchíd elkészülte után, 1858—59-ben építette az Első Cs. Kir. Szab. Duna-Gőzhajózási Társaság ahhoz csatlakozóan az első rakodópartokat. Később a főváros folytatta ezt a munkát. Az 1880—81-es években épültek a közraktárak s a 27.000 tonna férőhelyű borárostéri elevátor. A fokozatosan épített rakodópartok hossza az új kereskedelmi és ipari kikötő építés előtt már közel 12 km volt s ennek úgyszólván minden szakaszán folyt a helyi forgalmat szolgáló rakodás. Tranzítóforgalomra, azaz hajóról vasútra és viszont való átrakásra a partok keskeny voltuk miatt alkalmatlanok voltak. Csak a Fővámház és a Boráros-tér közötti rövid, 740 m-es közraktári szakaszon volt lehetséges a vasútról vízre és viszont való átrakás. Gépészeti berendezések azonban itt csak ömlesztett gabona átrakására voltak. A dunaparti rakodópályaudvarnak is vezetett ugyan egy 1 km-nél valamivel hosszabb vágánya a rakodóparton, azonban ez a pályaudvar a vízi- s különösen a tranzítóforgalom igényeinek a teljes figyelembevétele nélkül épült. Mindezek már világosan elárulják, hogy Budapestnek ezek a rakodópartjai nem feleltek meg a modern víziforgalom igényeinek s inkább csak folyószabályozási, árvédelmi s városrendezési műveknek voltak tekinthetők. Közelebbről vizsgálva ugyanis a rakodópartokat, azt kell megállapítani, hogy azok a helyi forgalom igényeit is csak tökéletlenül elégítik ki. A partok tudniillik a Duna nagy, 8-5 m-es vízjátéka miatt kétlépcsős alakban épültek, így azokat az árvíz elöntheti, kisvizeknél pedig a magas alapozás következtében alkalmazott kőhányások (1. ábra)

2 miatt nem állhatnak a hajók a partfalak mellé. Sőt, mivel 1 Ez az ismertetés rövidebben megjelent az 1931. évben Velencében tartott XV. nemzetközi hnjózási kongresszus jelentésének 46. számú füzetében, mint annak egyik része. (Bericht von J. Maurer, F. Pap, J. Dieter : Binnenhäfen : allgemeine Anordnungen. Arten der Kais, insbesondere an Flüssen mit grossen Wasserspiegelschwankungen. Arten der mechanischen Ausrüstung zum Laden und Entladen der Schiffe. Schutz gegen Eis. Zweckmässige Verteilung der Überwinterungshäfen an Flüssen mit starker Eisführung. Speicher und Lagerhäuser. Verbindung mit der Eisenbahn. Anlage- und Betriebskosten.) 2 A különféle szelvényeket illetően 1. a M. Kir. Kereskedelemügyi Minisztérium „Adatok a budapesti kereskedelmi kikötő kérdéséhez" című kiadványának II. kötetében a 7. számú mellékletet.