Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - II. Timkó Imre: A borsodi nyíltártér agrogeológiai viszonyai

446 és elmossa, miközben éles kanyarulatokat formál. A kanyarulatok mentén elmosott termelőtalajból és a felsőbb folyószakaszokról leszállított hordalékból zátonyokat alkot, melyek azután a víz folyását kedvezőtlenül irányítják. Árvizek alkalmával a Sajó nagymennyiségű anyagot ragad magával. E hordalék anyaga kavics és homok, mely helyenként lerakódva, anyagtermelő helyekül szolgál. Legnagyobb árvizei a partokat a legtöbb helyen átlépik és kiöntéseket okoznak, azok azonban az árvíz néhánynapos tartamát tekintve, nem oly méretűek, hogy a folyó töltésezése volna szükséges. Kívánatos lenne ellenben a folyó olyan természetű szabályozása, hogy a kanyarulati és vízfolyási viszonyok ezzel megjavíttassanak, továbbá, hogy a veszélyes partok biztosítva legyenek. A 26 km hosszú Szinva-patak és mellékvize, a Pece-árok, Trümmer szerint főleg Miskolc város szempontjából különösebb jelentőségű. ,,A patak víziereje a mult századok során a kézművesipar szolgálatában állott s így közrejátszott a városnak mint ipari központnak kialakulásában. Mindenesetre jellemző, hogy a Hámorig terjedő 16 km-es patakszakaszon 16 vízhasználat létesült, ami eléggé igazolja a Szinva ipari jelentőségét. A várost érintő vízfolyások közül, bár a múltban a Szinva-patak volt a nagyobbjelentőségű, a jövőt illetőleg ellenben a Sajó van hivatva nagyobb szerepet játszani." A Hejő-patak Görömböly község határában levő Tapolca fürdőn mészkősziklákból fakadó hideg- és melegforrásokból táplálkozik. Felső részének vízgyűjtőterülete a fenti okokból aránylag kicsiny és csak Hejőcsaba község alatt növekedik meg vize jelentékenyebben, ahol a Görömböly-patak vizét is felveszi. Folyásának alsó részén egyesül az Emődi-patakkal és Hejőkürt község alatt a Tisza-folyó holt medrébe torkollik. Felső része a Görömböly-patak beömléséig megelhetős egyenletes vízhozamú, mert a források vízszolgáltatása nem enged meg eltéréseket. Az 1909— 1910. években végzett vízmennyiségmérések szerint az észlelési idő alatt a források legkisebb hozama 0-45 m

3/sec, a legnagyobb pedig 1-15 m

3/sec volt. Tekintve az észlelési idő rövid tartamát, mely a legszárazabb és legnedvesebb időszakokat nem ölelheti fel, a Hejő-források vízhozamát másodpercenként 0-3—1-5 m

3 közé esőnek kell tartanunk. A patak vizére ugyanazok állanak, mint a Szinva-patakéra, mert vízgyűjtőterületük azonos természetű. A Hejő vize a felső szakaszán tiszta, mert kevés hordalékot tartalmaz. Ládházától kezdve azonban mindinkább iszaposabb lesz. Különösen Szakáld és Papi, nemkülönben Bába és Nemesbikk határaiba eső szakaszai posványosodtak el. Torkolati szakasza is, különösen tiszai árvizek alkalmával, a Tisza kiöntései következtében elmocsarasodik. Forrásvidékén hőfoka 31 C° s így még télen is elég magas hőmérsékletű. Innen ered a patak elnevezése is. Állandó vízmennyisége következtében a patakon számos vízhasználat épült ki, melyek a csekély esést kihasználva, néhány lóerőnyi teljesítményt adnak. * A borsodi nyíltártér hidrológiai ismertetése után áttérhetünk a terület talajviszonyainak részletesebb ismertetésére. A m. kir. Földtani Intézet régebbi átnézetes talaj felvételei kapcsán, melyet Treitz Péter, László Gábor és dr. Ballenegger Róbert agrogeológusokkal még az 1900-as évek végén hajtottunk végre s amelynek alapján azután Treitz Péter agrofőgeológus a jellegzetes talajtípusok szelvényeivel együtt, megszerkesztette Nagymagyar-