Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

86 nevezetesen az Antilles, Roche-Maurice, Pirmil kikötőpartokat, a paimbeufi, dongesi, Usine-Bru'ée-i és a Paix-cégi kikötőhídlásokat. Az Antilles-partfal. Ez a partfal Nantes kikötőjében, a Loire északi ágának déli partján húzódik és 1899-ben fejezték be. 556 m hosszú, 9 m koronaszélességű, teljesen fából készült hídlás, mely 6-6 m magas partfalhoz kapcsolódik. A partfal 1 m vastag palánkfal közé öntött betonalapon nyugszik. E partfaltól a folyó fenekéig mintegy Г7 m vastag kőrakat húzódik a hídlás alatt. A cölöpökből készült hídpillérek távolsága 2 m s 3—3 db 30/30 cm vastag faoszlop alkotja, melyek 18—20 m hosszú, 35—37 cm-es cölöpökhöz illeszkednek. A vízfelőli oszlop 1 : 10 hajlású, a többi függőleges. Az oszlopokat vízszintes és ferde gerendák fogják össze. A hajók kikötésére 1 : 10 hajlású, a hídláshoz támaszkodó 35/35 cm vastag, ferde cölöpök szolgálnak, melyek egymástól 16 m távolságra vannak elhelyezve. E kikötőoszlopok ki vannak horgonyozva. A hídláson 1500 kg-os daruk vannak, melyek reakciója maximumban 18,000 kilogrammot ad. 1903-ban elhatározták a hícllásnak vasbetonból való átalakítását. A hídlás pályáját vasbetonból készítették újra anélkül, hogy az alépítményt megbolygatták volna. Azonban később az egész alépítményt is kénytelenek voltak vasbetonból készíteni, mert az oszlopok és kötéseik romlani kezdettek úgy, hogy csakis a facölöpöket tartották meg. A Roche-Maurice-^&vtíaX Nantes kikötőjének balpartján 500 m hosszúságban húzódik s vasbetonból készült. A fenék bírós sziklája —10'78 és —25-29 m-re van a 0-víz alatt s ezért légnyomásos alapozást nehéz lett volna itt alkalmazni. Facölöpökre állítani a partfalat szintén nem lehetett, mert ily hosszú facölöpöket nem lehetett találni. Ezért vasbetoncölöpöket alkalmaztak. A munkálatokról az Annales 1915. évi V. füzete már megemlékezik. A kikötőhídlás koronája 18"3 m széles, melyen 2 darab 9-8 m széles kapudaru gördül és 3 vasúti vonal megy végig. Az alapozás 5 sor 40/40 cm átmérőjű vasbetoncölöppel történt. A part —(— 9"5 m magasságban van s 3 m vastag kőrakat védelmezi. A part m

2-kint 3000 kg-ot bír el az első 12 m szélességben ; a további szélességben 6000 kilogrammot. A levert vasbetoncölöpök hossza 14'08 és 28'59 m közt van. A vas mennyisége bennük hosszúságuk szerint változik. A cölöpöket 30/30 cm vastag gerendák merevítik. A cölöpök tetejét gerendák kötik össze, melyek a vasbetonpadozatot hordják. A hajók kikötésére 30/35 cm-es fadarabok szolgálnak, melyek minden 6-ik pillérnél vannak elhelyezve. A munkálatot 1908-tól 1913-ig hajtották végre. Folyóméterenkint 4120 frankba került. Egyedüli baja, hogy a szerkezet nem engedi meg a vasúti vonalak áthelyezését. A Pirmil alatti cölöppartfalnál a fenék —14-25 és —19-25 m mélységben van s ezért itt is cölöpökre alapoztak. Az Annales 1915. évi V. füzete ezt is ismerteti. A cölöpöket fönt 2 m vastag vasbetonlap köti össze, melyre 3'8 m magas