Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

10. Új vízmennyiségmérő bukógát. (Nouvelle forme de déversoir de jauge.) Irta : G. Mouret. Clemens Henschel, amerikai mérnök, a Venturi-méter föltalálója, újabban vízmenyiségmérő bukót talált föl. A bukón átfolyó víz mennyiségének kiszámítására nagyon bonyolódott képletek vannak ; még az éles szélű bukó esete sem ad egyszerű képletet. Bernoulli Dániel szerint pedig minden bonyolódott képlet bizalmatlanságot kelt, mert a természet sokkal egyszerűbb, semhogy ily bonyolódott törvényekben nyilatkoznék meg s ha mégis ilyenre jutunk, akkor számításainkat hibás föltevésekre alapítottuk. Bernoulli elméleti tudós volt ; az ő idejében a kísérleti tudomány még nem volt fejlett. Bizonyára csalódott, midőn a természet egyszerűségére hivatkozott. Ha vannak is egyszerű törvények, melyek alapvető fontosságúak, csak bizonyos elvont esetekre alkalmazhatók. De ritka eset, hogy valamely tünemény törvénye egyszerű matematikai formulában volna kifejezhető. És körülbelül bizonyos, hogy bármilyen bukón átfolyó víz törvénye, melyet a mérnökök reménytelenül próbáltak mindezideig megállapítani, egyszerű módon kifejezhető volna. Herschel érdeme annak fölismerése, hogy a bukógát számos alakja közül, ha nem is a legegyszerűbb, de az, amely a legegyszerűbb törvénynek hódol, nem az éles szélű bukó, ,,ez az incubus, ez a lidérc, mely 200 év óta ül minden hidraulikus lelkén". Herschel már régóta foglalkozik a bukón átfolyó vízmennyiség törvényének egyszerűsítésével és Lovvell-ben a vízalatti bukógátra kísérleti úton egyszerű törvényt kapott. Szüksége volt a kísérletekre azért, hogy az Egyesült Államokban nagyon kiterjedt öntözések vízmennyiségét gyorsan és biztosan megmérhesse. Már 1898-ban álmodozott egy egyszerű alakú bukóról, mely eltért a függőleges, éles szélű bukógát iskolai alakjától, hanem széles küszöbű, széles oldalú bukóra gondolt, melyen a vízszálak kevésbbé erőszakosan görbülnek. De nem kísérletezhetett ez új bukóval, mert egy gazdagon segített tudományos intézet, amelyhez fordult, az igazgatója útján azt a választ aelta, hogy az intézet segélyforrásai csakis a gyakorlatban nem alkalmazott tudományok részére vannak fönntartva. Különben Herschel abban a véleményben volt, hogy a széles küszöbű bukón átfolyó víz mennyisége nemcsak a bukó fölötti víznyomástól függ, hanem attól a különbségtől, mely a felső víznyomás és a széles küszöb fölötti nyomás közt van, melyet az átbukó és gáthoz tapadó víz állít elő. Végül 1919-ben a massachusettsi technole')giai intézet Herschel rendelkezésére bocsátotta laboratóriumát, melyben mintegy 20 napig kísérletezett és sikerült az uj bukógátra egyszerű képletet fölállítania. Ha Q az átfolyó vízmennyiség a gát hosszúságegységére és h az említett két nyomás különbsége megnövelve a vízsebes' , ^ , , ti

2 . ségből eredő nyeimásmagassággal, vagyis p- mennyiséggel, akkor Q = l:fí75h