Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

40 már jó ivóvíz nyerhető. A krétában ugyanis egyetlen talajvízréteg van s nincs ok, miért menjenek le mélyebbre. Sőt a 75 m mély kút felső részének cementburkolattal ellátásakor eltömték a vízeresztő felső réteg egy részét s a vízmennyiséget ily módon megcsökkentették. Midőn 1915 szeptemberében a Marne-menti nagy támadásra készültek a franciák, gondoskodni kellett nagyszámú katonai csapat vízzel való ellátásáról. Mivel a Vesle- és Noble-patakok vidékének kiszáradását is tekintetbe kellett venni, a vízellátást a Marne-folyóból gondolták, honnan szivattyú és 25—30 km hosszú nyomócső felhasználásával nyerték volna a vizet. De a mérnökök egyszerűbb és jobb módot találtak ki. Arról volt szó, hogy Mourmelon-le-Grand fölött kút és szivattyú alkalmazásával annyi víz nyerhető, mellyel sok ember és ló ellátható. Itt a Cheneu völgyében, mely azidőben száraz volt, egy régi kút kitisztítása és szivattyúzása közben reájöttek, hogy nagy vízmennyiség áll rendelkezésre. A Cheneu felső részén nyitott kutak bőséges vizet szolgáltattak. Ebből következtették, hogy a völgy alsóbb részének kútjai még bővebbek lesznek. A tapasztalatok, melyeket a hidrogéngyár részére készített kút és más egyéb kutak esetében szereztek, azt mutatták, hogy nemcsak a völgyek mélyebb lészein, hanem a hegyoldalakon is nagyon bő talajvíz van. Csupán a völgyek legfelső szakaszán és a fennsíkok legmagasabb pontjain csökken meg a kutak vízmennyisége. Egy egyszerű kúttal tehát a Champagne völgyeiben napi 50C-—1000 m

a víz nyerhető. Azonban az eddigi kutatások még nem döntik el, hogy vájjon egy 30—100.000 lakosú város részére szükséges napi 5—20.000 m

3 víz kutakból biztosan nyerhető-e ? Reims városát a Vesle alluviumjába süllyesztett kutakból látják el vízzel. E kutak nagyon áteresztő mészhomokba érnek le. A középponti kút 10, a másik kettő 4 m átmérőjű s 1Г5-—12 m-re süllyesztették őket légnyomásos úton. A falaik vízállóak úgy, hogy a víz csak a fenéken szivárog föl. A víz majdnem a talajszínig ér föl. A szivattyúzás 4—5 m vízszínsüllyedést okoz a kutakban. A három kút napi 12—15.000 m

3, sőt nyáron 20.000 m

3 fogyasztást elégít ki. Châlons városát a Marne balpartján készített vízszintes szűrőkutak segélyével látják el vízzel. A víz részint a folyóból, részint a talajból szivárog. A 4-5 m mélységben elhelyezett galéria helyett 3—4 mélyebb kút segítségével is elérhették volna ezt az eredményt. A város alatt 1 km-re a talajvíz sokkal jelentékenyebb. Châlons ivóvizének hőmérséklete erős ingadozásoknak van alávetve, mert a Marne nyáron fölmelegszik. A város további vízszükségletét ezért célszerűbb a Mau-forrásokból kutak segítségével fedezni, mert e források jobb vizet adnak s a várostól északra feküdvén, az északi részen is lehetne tárolómedencét létesíteni, míg a mostani tárolómedence a déli részen van. E források nem fedezhetik a város teljes vízszükségletét, csak a hiány pótlására valók. A háború alatt a város vízellátása céljára a Marne jobbpartján, hol a völgy szélesebb, mint a balparton,145 m hosszú vízszintes szűrőkutat létesítettek 1917-ben s ez a galéria 1800 ni

3 vizet ad kis vízkor naponkint. Az a többszáz kút, melyet a háború alatt a Champegne-ban készítettek, bizonyítja, hogy a fehér krétarétegben valóságos talajvíz van, mind a völgyekben,.