Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - IV. Dr. Réthly Antal: Az Alföld csapadékviszonyai és a fásítás mikrometeorológiai indokolása

70 és a trágyával meg nem kötött laza földbe elvetett rozs a második-harmadik szomszéd telkén kezd csírázni, ahova a szél az elvetett magot takarójával együtt lerakta. Köztudomású, hogy mennyi kárt tesznek a tavaszi szelek az ősszel és a tél folyamán kellően el nem bokrosodott és a talajt teljesen el nem borító őszi vetésekben és az alig kibújt tavaszi ültetvények között azzal, hogy a növényzet által eléggé be nem takart és a gyökerek által kellően meg nem kötött laza homokot a szél a gyenge növénykék levélzetéhez csapkodja és a sok apró érdes homokszem annyira súrolja a még eléggé meg nem keményedett veteményt, hogy az tönkremegy." „Az Alföldnek száraz, tropikus klímája és az állandó szelek nemcsak a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlenek, hanem a közegészségi viszonyokra is károsak. A statisztika adatai szerint a tuberkulózis az alföldi falvak lakosai közül több áldozatot szed, mint a nagyvárosok lakói közül. Tudjuk, hogy a tüdővész ellen jó táplálkozás mellett a tiszta, pormentes levegő a legjobb óvszer ; már pedig Alföldünk népének, ha erőteljes tápláléka nem hiányzik is, pormentes, tiszta levegője nincs. A nyári forróságban kiaszott síkság lisztszerűvé vált porát és a kiszáradt szikes tavak alján kivirágzott sziksót a legkisebb légáram felkavarja, — a legelőről hazatérő jószág, vagy a robogó kocsik nyomán felszálló port az állandóan száguldó szél magával ragadja és porfelhővel tölti meg a falvak levegőjét és így megfosztja az ott lakó népet az egészséghez elsősorban szükséges tiszta levegő élvezésétől és terjesztője lesz a tüdővésznek." „Mily mások lennének az Alföldnek egészségi, de mezőgazdasági, sőt közgazdasági viszonyai is, ha erdők, facsoportok, szélfogók és fasorok tarkítanák a rónaságot" stb. Továbbá : 100. oldal, 4. bekezdés, alulról 3. sor : „Ha majd erdők tarkítják a legelők és szántóföldek beláthatatlan tengerét, az Alföldnek mai szélsőséges éghajlati viszonyai enyhülni és ezzel kapcsolatosan a kedvezőtlen gazdasági viszonyok is javulni fognak." Az indokolás további részében azonban ellentmondásra akadunk, mert : amíg a most következő idézett rész teljesen kifogástalan : „Az erdőnek a korhadó levelekből képződött szivacsszerű feltalaja ugyanis könnyen magába szívja a lehullott csapadékok vizét, lombkoronájával mérsékli a nap és szél párologtató hatását ; lehetővé teszi tehát a csapadékvíznek az altalajba való leszivárgását, elraktározását és ezzel emeli a talaj nedvességét. Raktározza tehát nemcsak a nyári záporok nagyobb víztömegét, hanem a kisebb esők lehullott cseppjeit is, amelyek az erdőtlen sivatagon a nap és szél hatása alatt elpárolognak, mielőtt a szomjas talaj magába vehette volna." „Érezteti az erdő a talajnedvesség védelmére áldásos hatását a szomszédos fátlan részeken is az által, hogy egyrészt árnyékával, másrészt a szelek felfogásával megakadályozza a lehullott csapadékvíz gyors elpárolgását." Az indokolásnak alábbi folytatása már nem állja meg a helyét : „Az erdő lombozata nagy mennyiségű vizet párologtat el, amelyet gyökérzetével a föld mélyéből emel ki és ezáltal tetemesen növeli a levegő