Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - XI. Szakirodalom
34 2. Két pont közt minden q vízmennyiség és a T levonulási idő szintén kapcsolatban van, mely a levonulás görbéjét állapítja meg. Ha most gondolunk két összefolyó víz alatt közel az összefolyáshoz egy A pontot, míg az összefolyás fölött egy-egy В és B' észlelő pontot, akkor e két utóbbi ponton megszerkeszthetjük a két vízmennyiségi görbét és a két levonulási görbét s e négy görbe segítségével megállapítható az A helyen bármely pillanatban levonuló vízmennyiség, illetve vízmagasság. Sőt nem szükséges, hogy a felső állomások vízállása tényl gesen észlelt legyen, hanem valamely felsőbb állomásról előrejelzett úgy, hogy állomásról-állomásra előre jelezve nagy távolságról és hosszú időre előre adhatjuk meg az alsó helyen várható vízmagasságot. Az apróbb mellékfolyókat nem is kell előzetesen számításba vennünk ; elég, ha a viszonyok (csapadéknagyság, talajtelítettség stb.) mérlegelésével a főbb folyók hozományát valamely X vízmennyiséggel javítjuk, mielőtt az A pont H vízmagasságát előre jeleznők. A \ vízmennyiséget, ha lassú változású s a jelzés elején némi hibával állapítottuk meg, az alsó helyen beálló tényleges vízállásokból javíthatjuk. Mielőtt e módszerről ítéletet mondhatnánk, vizsgálnunk kell, mily pontossággal állapítható meg a Graeff javasolta vízállás/ és vízmennyiségi görbe. A vízállásokhoz tartozó vízmennyiségek nem állandóak. Áradáskor nagyobb, tetőzéskor kisebb, apadáskor legkisebb a vízmennyiség ugyanoly vízálláskor. Ezt Baumgarten állapította meg. De általában az eltérés nem nagy. Ha Q a valódi vízmennyiség, q a vízmennyiségi görbe adata, akkor Q--=q (1+ZJ, hol Г egy korrigáló tényező, melynek értéke pozitív vagy negatív és tetőzéskor 0 s általában egynéhány százalék az értéke. Éppen ezért a valódi vízmennyiség értéke a vízmennyiségi görbe adataival legtöbb esetben fölcserélhető anélkül, hogy a számításban nagy hibát követnénk el. Ami Graeff második megállapítását illeti, tulajdonképen arról van szó, hogy valamely helyen a q vízmennyiség valamely x q sebességgel halad tova, mely csak a vízmennyiség nagyságától függ. A q és Q, a mérési görbe vízmennyisége és a valóságos vízmennyiség, függvénye az s távolságnak és az időnek. q = f(s.t) és Q = F(s.t). Az összetartozó három változó egy felszínt állapít meg, melynek nívógörbéi diff. egyenlete : honnan a q vízmennyiség előhaladásának V q sebessége : df dq v _ ds _ dt _ dt ds ds Hasonló egyenletet kapunk a valóságos vízmennyiségre is. De ha a két vízmennyi-
