Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - XI. Szakirodalom
19 Például a Villeneuve d'Aoste-vízerőtelepen az 14)40 m átmérőjű cső kettéoszlik két 0'74 m átmérőjű csővé s mindkét cső két más, 0'54 m átmérőjűvé. Minden megoszlás után a csövekben tiltókat alkalmaztak, hogy javítás esetén a teljes vízszolgáltatás meg ne szűnjön. A kiágazó darabok különös gonddal készültek. Az elágazás, ha ferdén történik, víznyomáskor különleges és nehezen számítható módon van erőltetve. Ezért jobb az elágazást a főcsőre derékszögben készíteni s a kiágazó csövet ívben vezetve, helyreállítani a főcsővel való párvonalasságot. Fölmerül az a kérdés, hogy hány nyomócsövön vezessük a vizet a gépházba ? Ez a kérdés kapcsolatban van a turbinák számával, illetve a kifejthető energia nagyságával. Ez nemcsak gazdasági kérdés, hanem az üzem biziossága kérdése is. A Soulom- és Eget-vízerőrelepeknél annyi nyomócső van, ahány erőegység. Természetes, hogy tartalékgépek ől is gondoskodás történt. A Campocologno- és (irisons- műveknél egy nyomócső több egységet táplál. A legtöbb vízerőtelepen a nyomócsövek egy nagy gyüjtőcsőben egyesülnek, melyhez aztán kapcsolkoznak a turbinák csövei. Ebben az esetben a nyomócsövek száma független a turbinák számától. Ez jó megoldás volna, de a gyüjtőcső drága és kényes része az elrendezésnek s ezenkívül minden nyomócső leágazásához egy tiltócsapot kell szerelni. A nyomócső felszereléséhez tartozik az osztómedencéből való kiágazásnál a szelelő alkalmazása, melyről szólottunk. De ezenfelül a légzsák keletkezésére alkalmas helyeken is gondoskodni kell apró csapokról, melyeken a levegő kibocsátható, mert a légzsák veszedelmes helye a csőnek ; itt a sztatikus nyomásnál nagyobb túlnyomás is keletkezhetik. A cső magas helyein vagy vízszintes szakaszain légkieresztőket kell tehát alkalmazni. A nyomócső alsó végén ürítőcsapok kellenek az iszap lebocsátására. Ezenkívül a nyomócsőben a vízáramlás megszüntetésére szóló csapok a kellő gonddal készítendők. A nyomó- és gyüjtőcsőben előálló nyomásveszteséget rendesen Flamant képletével számítják. Azonban nem tekintve a sebességből eredő nyomásveszteséget, mely kiseséskor számottevő, a turbinákhoz való beömlésncl, a gyüjtőcső elágazásainál is jelentékeny nyomásveszteségek állanak elő. E nyomásveszteségeket Bouchayer tanulmányozta. Ha valamely nyomócső táplál egy 7 turbinát s melléje egy másik, az elsőhöz hasonló turbinát állítunk, vagyis megkettőzzük a vízosztó nyílását, a nyomócsőben folyó vízmennyiség jelentősen megnövekszik. Kétszerese lesz, ha nyomásveszteség nem volna. De van. Legyen H a teljes magasságkülönbség a felső és alsó vízszin között ; Q a kezdeti vízmennyiség, mikor h a nyomásveszteség ; Q a kétnyíláson kifoly ó vízmennyiség ; akkor ez utóbbinak értéke A Q' csak akkor kétszerese a Q-nak, ha h = 0. Ha h — 0(5H, akkor Q r = 1'86Q, mi 3'45-szorta nagyobb nyomásveszteségnek felel meg, vagyis 17'2%-nak 5% helyett, A Vernay-vízerőtelepen Bouchayer,mielőtt a gyüjtőmíívit du lí ! Iren módosították volna, a turbinák teljesítőképességében fokozatos j(-knt< (M'kkcrést 2*
