Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

709 A tengerpartok védelmére Hollandia évente átlag 1,360,000 forintot (3-2 millió pengő) költött. Ennek az összegnek kereken fele az évi 19 millió forintos keretben mozgó állami vízügyi munkálatok terhére esik. (Ez az összeg 45 millió pengőnek felel meg és a külön beruházási törvény alapján készülő munkák nincsenek benne. A Hollandiánál 2-7-szer nagyobb Conka-Magyarországon a vízügyi költségvetés 6—8 millió pengő körül jár !) A művek maguk 1. hosszantiak : aj mélyfekvésű pontokon gátak, b) magas partokon (küldíinák) burkolatok és partfalak ; 2. keresztirányúak : sarkantyúk. A hosszanti művek elhabolás ellen védik a partokat. A sarkantyúk a homok vándorlását akadályozzák meg és ezáltal a kisvíz vonalát rögzítik. Ha a part meredek, hosszanti művekkel kombinálva alkalmazzák őket. 2. ábra. Az 1. ábra a) lapos part védelmét szolgáló, sarkantyúkkal kombinált gátat, b) meredek parton készült partbiztosítást és gátat mutat. Utóbbi esetben az alámosás elleni védelmet hatalmas méretű pokrócozás szolgálja; c) diinapart (magaspart) védelmére szolgáló rézsűburkolat; d) ugyanarra szolgáló partfal. Fontos az alámosás elleni védelem hullámzásálló lapos rézsűjű lábazattal ! A sarkantyúk vagy igen széles, 200—1000 kg-os kövekkel terhelt rőzseművek, vagy keskenyebb, alámosás ellen rőzsegátakkal vagy kőhányással biztosított, egy vagy több cölöpsorból álló művek. Az 1—2 méter magasan szabadon kiálló cölöpfalak nemcsak a hullámok erejét törik meg, hanem egyben a vándorló homokot felfogva, a partot is erősítik. Az újabb holland sarkantyúk (2. ábra e) feje széles, a part felé keskenyedő pokrócozásból áll, mely a középvonalig terjed. Onnan vasszádfal köti be a művet a magas dünapartba vagy hosszanti műbe. Sávoly Pál.