Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - X. Kenessey Béla: A 24.632/933. V. B. sz. földmívelésügyi miniszteri rendelettel kitűzött pályázaton jutalmazott munkák ismertetése

698 és a 30 naposat csakis nagyobb terjedelmű munkáknál és azoknál is csak akkor megtartani, ha arra a hatósági szakértő kellő javaslatot tesz. A 165. §-ban ki kellene fejezni, hogy a hatósági szakértőnek minden tárgyaláson részt kell vennie, kivéve, ha részvételének felesleges voltát véleményében határozottan kifejezi. A 174. § rendelkezése úgy volna módosítandó, hogy a felülvizsgálatot minden esetben egyedül a hatósági szakértő végzi, aki a felvett jegyzőkönyvet a teendő intézkedésekre vonatkozó javaslattal az engedélyező hatóságnak közvetlenül küldi meg. A vízrendőri, illetve felügyeleti hatóság szerepeltetése a felülvizsgálatoknál csupán költség- és munkaszaporító. Az említett hatóság az engedélyező hatóság értesítéséből szerez tudomást a tényről, vagy kap utasítást valamely tekintetben. Kisebb jelentőségű ügyekben a 8020/1903. F. M. sz. rendelet ezt ma is lehetővé teszi, tehát a javasolt intézkedés nem jelent novumot. A büntető rendelkezésekről szóló fejezetet a vonatkozó újabb törvényekben felvett rendelkezésekkel kell kiegészíteni. A vizitársulatokra vonatkozó törvény a társulatokat két csoportba osztaná, mint vizitársulatokra (ármentesítés, mederszabályozás, belvízlevezetés, lecsapolás, vízhasznosítás) és vízhasznosító társulatokra (vízgazdálkodás, öntözés, alagcsövezés, terméketlen területek hasznosítása, mocsárkiszárítás, vízerőkihasználás stb.). Az első a vizek kártételeit is igyekszik elhárítani, a másik csupán azok hasznosítását tárgyalja. Ha az első csoportba tartozó társulat a víz kártételeinek elhárítását célzó munkálatokat befejezte, köteles legyen a második csoportba tartozókat is végrehajtani s ezzel a víz hasznosításának kérdését saját kebelében megoldani, így a vízhasznosítás kérdése sokkal előnyösebben oldható meg annál, ha azt külön társulat feladatává tesszük, ami a kérdés megoldását esetleg igen messze időre kitolhatja és így közgazdasági kárra vezet. Az olasz bonifica integrale az említetteken kívül a tagosítást, útépítést és az egészségügyi munkákat stb. szintén a társulati teendők közé sorozza. (Külföldön a legtöbb helyen a tagosítást a határozott talajjavítások közé sorozzák, mert valóban az is. Szerk.) A társulatoknál meg kellene különböztetni a vízhasznosításra egyhangúlag alakuló magántársidatokat, amilyenek ma is a malomtársulatok, valamint a közérdekű társulatokat. Előbbiek a megalakulást a hatóságnak egyszerűen bejelentik, alapszabályaikat bemutatják s attól kezdve hatósági felügyelet alá kerülnek, ami azonban nem olyan hathatós, mint a másik csoporté. A vízhasznosító társulatok közérdekű voltát az érdekeltek kérelmére a hatóság, végső fokon a földmívelésügyi miniszter állapítja meg. A közérdekű társulatokra vonatkozó intézkedések közé célszerű volna a következő rendelkezés felvétele : A közérdekű társulat tartozik költségvetését minden év végéig az elsőfokú engedélyező hatósághoz beterjeszteni, amelyik azt az illetékes állami vízügyi mérnöki hivatal közbenjöttével felülvizsgálja, a szükség szerint egyes tételeket törölhet, vagy ha közérdekből szükséges munkálatok költségei (törlesztései) abban felvéve nincsenek, azokat a költségvetésbe beilleszti. A közgyűlés a költségvetést csakis a megtörtént jóváhagyás után tárgyalhatja. Ha a közgyűlés a hatóság által módosított költségvetést sérelmesnek tartja, döntés végett a földmívelésügyi miniszterhez intézhet felterjesztést.