Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

54 országban, Ausztriában, Csehországban, Északolaszországban, Jugoszláviában, Romániában és Bulgáriában nagy, tartós és pusztító árvizek léptek fel, és hogy ezek az árvizek olyan különleges, a normális lefolyástól merőben eltérő sajátságokat mutattak, mint például a dunai zöldár meglepően hosszadalmas lefolyása és átterjedése úgyszólván az egész nyári időszakra. összefoglalás. Tanulmányunk eredményét végezetül a következőkben foglalhatjuk össze : A magyar Duna vízjárásában teljesen a felette lévő felsődunai medence lefolyási viszonyainak függvénye. Minthogy pedig a Felsődunán sem a lefolyási hányad növekedése, sem az árhullámok levonulási idejének megrövidülése, sem az átlagos csapadék mennyiségének eltolódása nem észlelhető, hidrológiai értelemben vett vízjárás-változásról nem lehet szó. A háború előtti időkben a magyar kormányok által az egész Középdunán végzett szabályozások a kisvízi meder hajózási szempontból rendkívül kedvező kifejlődését és az azelőtt veszedelmes árvizeket okozó jég akadálytalan levonulását biztosították. Vizsgálataink szerint a vízjárás általában kedvezően változott, csupán a Mohács körüli szakaszon mutatkozik némi árvízszintemelkedés, melynek a Drávatorok vidékén fészkelő okaira szintén rámutattunk. A Magyarországot szelő, de a Dunába határainkon túl betorkolló Tisza vízjárásában olyan változást, amely a Dunára is kihatással volna, nem mutathatunk ki. Legvégül a jelen tanulmány indító okaként szereplő 1926. évi középdunai árvíz hidrometeorológiai körülményeit tisztáztuk.