Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - V. Németh Endre: Fenéklépcsők és surrantók
631 való átalakításának kérdését kell elsősorban megoldani és az amerikai tapasztalatok szerint (Miami Conservancy District, 1916) a fölös mozgási energia ártalmatlanná tétele legolcsóbban és leghatásosabban víztüremléssel kapcsolatban történhetik, •ezért a víztüremlésnél fellépő jelenségekkel kissé részletesebben foglalkozom. Tegyük fel, hogy a 3. ábrán ^-gyel jelölt vízmélység mellett Q m 3/sec vízmennyiség mozgása még rohanó, de a t 2 vízmélység mellett már áramló mozgásban van, és keressük a t 1 és t 2 vízmélységek közötti összefüggést. Mivel a rohanó állapotból áramló állapotba való átalakulás ütközésszerűen megy végbe, alkalmazhatjuk a mozgásmennyiségek tételét, mely szerint az ütközés T időtartama alatt abcd helyzetéből a 1b 1c 1d 1 helyzetbe került m víztömeg mozgásmennyiségének változása egyenlő a reája ható EP erőknek és az ütközési időtartamnak szorzatával. Ha tehát az ütközés előtti sebesség v v az ütközés utáni pedig v 2, akkor TP.T = mv 2—mv x (1.) A V térfogatú abcd vízmennyiség tömege, figyelembe véve, hogy a víz faj súlya y = l, y у V Q m = — = —, így tebat — = — = —. g Я т т<7 g Az abcd víztestre ható erők а Р г és P 2 víznyomás és a P s-ben összefoglalt súrlódó erőkből állanak. Ha tehát az (1) egyenlet mindkét oldalát т-val osztjuk és az 7ÏI így kapott egyenletbe XP és — fentebb kifejezett értékeit behelyettesítjük, akkor T mv» — mv, m . , Q , . / n . I P= P l — P 2—Ps = — - = -(v 2 — v 1)=-(v 2—vJ (2.) TT g összefüggésre jutunk. A P s súrlódási erőt nem ismerjük, de mivel a víztüremlés aránylag rövid szakaszon megy végbe, feltehetjük, hogy a többi erők mellett elhanyagolhatjuk. Ezt annál inkább tehetjük, mert a súrlódás szintén a fölös mozgási energia átalakításán dolgozik, elhanyagolása tehát a biztonság javára szolgál. Ha még azt is figyeQ . Q lembe vesszük, hogy «i = ^r es v 2 = akkor a (2) egyenlet egyszerűsített alakja 1 g U 1, Fj gF 2 gF x ezt pedig így is rendezhetjük:
