Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - V. Németh Endre: Fenéklépcsők és surrantók
FENÉKLÉPCSÖK ÉS SURRANTOK. (Miguel Alberto Mantilla mexikói mérnök eljárásának ismertetése és módosítása.) írta: NÉMETH ENDRE. Csatornák létesítésénél nemcsak a terep esésviszonyaihoz, hanem a talaj minőségéhez is alkalmazkodnunk kell, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor a csatorna fenntartása szüntelenül nagy gondot okoz és gyakran elviselhetetlenül nagy terheket ró az érdekeltekre. A meder burkolásával ugyan függetleníthetjük magunkat a meder természetes anyagától, hosszú és mély csatornaszakaszoknál azonban ez is nagy költséget jelent. Ezért leghelyesebb, ha a csatorna fenékvonalozásának megállapításaként akként járunk el, hogy 1. megállapítjuk azt a legnagyobb esést, amely mellett a levezetendő víztömeg a meder természetes anyagában kimosásokat nem okoz és ezt az esést minél hosszabb szakaszokon megtartani törekszünk, 2. ezeket a hosszú kiesésű, burkolatlan szakaszokat a terepviszonyok által megkívánt helyeken rövid, nagyesésű burkolt szakaszokkal kötjük össze. A burkolt szakaszok minél nagyobb esésűek legyenek, mert a burkolat csak úgy lesz gazdaságosan kihasználva. Ha a burkolt szakasz kezdő-és végpontja közötti szintkülönbség a 3-—4 métert nem haladja meg, akkor függőleges falú bukóval helyettesíthetjük, vagy pedig 1 : 1—1 : l-5 hajlású teknőként képezzük ki és függőleges falú, illetőleg lejtős fenéklépcsőnek nevezzük. Függőleges falú fenéklépcső inkább kisebb szintkülönbségeknél gazdaságos, 3—4 méteres szintkülönségeknek a lejtős fenéklépcsők jobban megfelelnek. Üt méternél nagyobb szintkülönbség esetén már nem lehet ilyen meredek lejtést adni a csatornának, mert igen mély szakadékszerű bevágást kellene létesíteni, azonban ilyenkor is lehetőleg nagy — 40, 50, sőt 100°/ 0 0-nél is nagyobb— esésekre törekszünk. Az ilyen csatornaszakasznak — ú. n. surrantónak — gyakran jelentékeny a hosszúsága, de még ebben az esetben is gazdaságosabb, mintha a burkolt csatornáknál egyébként szokásos 2—4°/ 0 0 esésben lenne vezetve. 10 méter szintkülönbséget például egy 40°/ 0 0-es surrantó a hozzácsatlakozó fenéklépcsővel együtt 135 fm-en egyenlít ki, ezzel szemben 4°/ 0 0 esésű csatorna 2500 fm hosszú lenne. A lejtős fenéklépcsők és a surranták között tulaj donképen csak a méretekben és ezeknek megfelelően a szerkezeti megoldásban van különbség, hidraulikai szempontból azonban közös tulajdonságuk, hogy a kétszeri hirtelen esésváltozásnak megfelelően a lefolyó víz mozgásállapotában is lényeges változások állanak be. A kisesésű csatornaszakaszokról a nagyesésű szakaszra való átmenetnél ugyanis hirtelen vízszínsüllyedés áll be és a víz mozgásállapota áramlásból átmegy rohanásba 40*
