Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - III. Németh Endre: Az olasz vízügyi szövetség és az általa rendezett vízügyi kongresszusok

588 désekre beérkezett írásbeli tanulmányokat egy-egy főelőadó összefoglalta és jelentésében a levonható következtetések alapján határozati javaslatot terjesztett a kongresszus elé. Az első kérdés főelőadója Giandotti Mario, a Parmában székelő Circolo d'Ispezione del Po (A Pó-folyó ügyeinek felügyelősége) nagy tapasztalatú és kiváló elméleti képességű főnöke volt, aki az ország minden részéből beérkező nagyszámú tanulmányból következtetésként a nálunk is jól ismert partvédelmi irányelveket vezette le. Javaslatára a kongresszus az alábbi határozatot hozta : 1. A kongresszus szükségesnek látja a főelőadói jelentésben összefoglalt irányelvek helyességének akként való ellenőrzését, hogy a már kész partvédőművek állapota és hatása meghatározott időközökben rendszeresen megvizsgáltassék. 2. Elő kell mozdítani olyan intézmények létesítését, amelyeknek feladata lesz közvetlen kísérletekkel megállapítani azokat a feltételeket, amelyek mellett a különböző vízfolyások számára tervezett partvédőművek céljuknak valóban megfelelnek és a kísérletek eredményeiből a leggazdaságosabb, de egyben legeredményesebb partvédőtípus kiválasztására alkalmas következtetések levonása. 3. Folyók és torrensek szabályozására alakult társulatok engedélyokiratába az a kötelezettség is felvétessék, hogy a társulat köteles a vízrajzi intézet vezetése és ellenőrzése mellett meteorológiai, hidrometriai és folyamfizikai megfigyelésekre berendezkedni és az ehhez szükséges költségfedezetet az „Általános költségek" közé felvenni. 4. A munkálatok végrehajtása során azok fokozatosan érvényrejutó hatásának, az esetleg szükségessé váló módosítások, tökéletesítések megállapítása végett rendszeres, közvetlen mérések végzendők. Ilyen tanulmányokra a munkálatok költségelőirányzat áh a megfelelő összege állítandó be. 5. A partvédelmi művekkel a biztos művelhetőségnek visszaadott területek értékesítésénél nyárfák ültetésének a lehetősége is számításba veendő. Az agyagos talajok öntözésének kérdésében csupán egyetlen tanulmány érkezett be, a főelőadó váratlan elmaradása is akadályozta az egységes vélemény kialakulását, mégis a kongresszus ülésén elhangzott felszólalások több említésreméltó megfigyelésről számoltak be, melyeket az alábbiakban foglalhatok össze : Az egyetlen beérkezett tanulmány délolaszországi adatokat közöl. Olaszországnak ez a része mezőgazdasági szempontból egészen különleges helyzetben van : éghajlata határozottan aszályos, az öntözővíz beszerzése nehézségekbe ütközik, a földművelő nép pedig nem hajlik a társulatok alakítására, holott ez lenne az egyedüli mód a vízbeszerzés nehézségeinek a leküzdésére. így az elszigetelten dolgozó birtokosok egyelőre kitartanak a Dry farming és a mélyművelés mellett. Ahol valamelyes víz van, ott is csak vegyes művelésről lehet szó : Dry Camp és öntözött oázis váltakoznak. Utóbbi a tejelő tehénnek szükséges zöldtakarmányt és a kertek főzelékféléit szolgáltatja. A szűkös vízviszonyokkal szemben az öntözés vízszükséglete jóval nagyobb, mint északon, mert a kötött talaj is megkíván itt egy-egy öntözésre hektáronként 1500 köbméter vizet. Ugyanis nagyobb a párolgás. Igaz, hogy ennek a nagyobb élettani tevékenységnek nagyobb termés mennyisége is felel meg, mert nem ritka eset, hogy az öntözött lucernát 11-szer kaszálják. Hogy azonban milyen nagy körültekintést igényel az öntözés, arra jellemző tapasztalatokat tettek a paradicsommal kapcsolatban. Északolaszországból néhány