Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - III. Németh Endre: Az olasz vízügyi szövetség és az általa rendezett vízügyi kongresszusok

583 rajzi szempontból fontos helység küld a képviselőtestületbe, kerületi meghatalma­zottaknak (Delegati di Zona) nevezik. 3. A tartományi képviseletek az egyes tartományokba tartozó kerületi meg­hatalmazottakból állanak. 4. A központi tanácsadó bizottság (Comitato Centrale di Consulenza), amely a legkiválóbb szakférfiakból alakított Tudományos és műszaki osztályból és a víz­jog legkitűnőbb művelőiből alakított Vízjogi osztályból áll, amely az igazgató­tanács által kijelölt hidraulikai problémákat tanulmány és vizsgálat tárgyává teszi és szakvéleményt ad. 5. A tartományi vízrajzi bizottságok (Comitati Idrografici Provinciali), melyek­nek az a feladata, hogy egy-egy tartományt érdeklő fontosabb hidraulikai problé­mát tanulmány tárgyává tegyék és a megoldást elősegítsék, különösen őrködve afelett, hogy a magánérdek mellett a közérdek háttérbe ne szoruljon. Ezeket a bizottságokat a tartományi képviseletekből és a szövetség által megnevezett olyan szakférfiakból alakítják meg, akik vagy állásuknál, vagy különleges szakértelmük­nél fogva hivatottak nagyobbszabású munkálatokhoz való hozzászólásra. 6. A vízügyi megbízottak (Commissari idraulici), akiket a szövetség azzal a céllal jelöl ki, hogy vízállásokra, árvizekre, földcsuszamlásokra, folyamatban levő vizimunkálatokra vonatkozólag adatokat szolgáltassanak és a kerületi meghatal­mazottakkal az igazgatóság által megjelölt módon együttműködjenek. 1933-ban, a szövetség fennállásának 10. esztendejében, 80 tartományi és 400 kerületi meghatalmazott és 750 meghívott szakférfiú működött a szövetség kebelében, a tartományi vízrajzi bizottságok száma pedig 65 volt. Mind szervezeténél fogva, mind a számok után ítélve, a szövetség olyan széleskörű tevékenységet fejt ki, hogy az első tekintetre a magánmérnöki vállal­kozás szempontjából aggályosnak látszik. Az elmúlt tíz esztendő tapasztalatai szerint azonban ennek éppen az ellenkezője bizonyult igaznak, mert míg egyrészről a szövetség csak olyan általános kérdésekkel foglalkozik, amelyek amúgy is meg­haladják a magánmérnök működési körét, másrészről megbecsülhetetlen szolgá­latokat tesz a tervező és vállalkozó mérnököknek rendkívül élénk propaganda­tevékenységével és azzal, hogy olyan adatokat bocsát rendelkezésükre, amelyeket önmagukban képtelenek volnának megszerezni. Az esetről-esetre szóló közvetlen adatszolgáltatáson kívül a szövetség nyom­tatványok alakjában is közöl adatokat és mintaterveket. Ezeknek a nyomtatvá­nyoknak egyik sorozata táblázatok, grafikonok, térképek alakjában ad felvilágo­sítást a hőmérsékleti és csapadékviszonyokról. Egy másik sorozat a csapadék­vizek felhasználására vonatkozik és 30 különféle műtárgyra (duzzasztó-, völgy­zárógát, tárolómedence, vízkivételi mű stb.) ad mintatervet. A harmadik a talaj­vizek hasznosítására dolgozott ki példákat. A negyedik pedig a folyók és torrensek helyszínrajzait (meder- és parti területek) tartalmazza 1 : 25.000 méretarányú térképeken. A szövetség egyik főcélja a vizimunkálatok iránti érdeklődésnek felkeltése és a vizek kihasználására irányuló eszmék terjesztése lévén, több mint 30 könyvecs­két (monográfiák, népszerű nyelven írt összefoglaló művek stb.) adott ki, melyek közül különösen nagy sikert arattak a ,,fíiblioteca d'Idraulica Pratica" (Gyakorlati vízműtani könyvtár) nevű gyűjtemény I—IV. sz. kötetei : I. Mesterséges tavak a mezőgazdaság szolgálatában, II. Gyakorlati tanácsadó a víz beszerzésére és

Next

/
Oldalképek
Tartalom