Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés

575 marad. Ilyen esetben a permetezés igen sikeres hatású, igen nagy termést ad. A második kaszálás érdekében való permetezés hatása annak ellenére is korlátolt, hogy az előtt már nagyobb melegek vannak. A németországi viszonyok közt második sarjúra nem számítanak és ezért az annak érdekében való permetezéssel nem is kísérleteztek. A legelőket általában 4-szer legeltetik le, tehát 4 legeltetési időszakkal dolgoznak, amelyek mindegyike természetesen elég rövid. A marhákat minden esetben igyekeznek mielőbb kihajtani, tehát az első időszakban, amikor a hőmérséklet még eléggé alacsony, a fűnövés aránylag csekély, a talaj eléggé nedves, öntözésre nincsen szükség. A június 11—20. közé eső második időszakban, tehát az első legeltetés utáni 25—30. napon 20 mm csapadék megfelelő. A harmadik időszakban : július 1—30. közt a második legeltetés utáni 10—40. napon 20 mm, a negyedikben pedig : augusztus 1—15. közt, az előző lelegeltetés után 14 nap múlva, ugyancsak 20 mm csapadék kielégítő. A káposzta és kelfélék igen nagy vízigényűek. Helyes permetezésük tekintetében még pontos megfigyelések nincsenek, azonban az eddigiek szerint az első mesterséges csapadékot : 20 mm-t július 20—30. közt, a palántázás után 80—100. napon kaphatják, amit augusztus 1-től kezdve ugyanolyan időben és mennyiségben adottaknak kell követnie, amint azt a takarmányrépánál láttuk. Érdemes a megemlítésre, hogy a „Mammuth" óriási vöröskáposzta 60 mm mesterséges esővel 765 q/ha termést adott az öntözetlen talajon termett 362 q/ha-al szemben, vagyis a termésemelkedés 21-szeres volt. Másodtermények. Ezeknél feltétlen sikerre csak akkor lehet számítani, ha az első termény legkésőbb július elejére lekerül. Ugyanis nem szabad egyről megfeledkezni. arról, hogy az első és a másodtermény fejlődése és érése merőben másként alakuló meteorológiai viszonyok közt megy végbe. Az első termény idejében a világosság időtartama és a meleg állandóan emelkedik, míg a másodterménynél fogy. Tehát a másodtermény sikerülése érdekében feltétlenül kell arról gondoskodni, hogy az első mielőbb le legyen takarítva. A német viszonyok közt gabonafélék után alig lehet jövedelmező, öntözött másodterményre számítani, mert hiszen az érés ideje nem egyszer eltolódik. Különösen megtörténik ez, ha a lehető teljes érést várják meg. Ezért a rozsot és búzát sárgaérésben vágják, mint minálunk is, sőt kísérleteket tettek arra is, mennyire befolyásolja, vagyis helyesen mennyivel csökkenti a termést, ha azokat sárgaérés helyett a tejesérés állapotában vágják. A kísérletek szerint a szemveszteség hektáronként 2 q, amivel azonban átlag 6 napos időnyereség áll szemben. Ez pedig annál fontosabb, mert a már jóval korábban említettek szerint minden júliusi nap augusztusban, és minden augusztusi nap szeptemberben egy hetet jelent, vagyis a termelés tekintetében azzal egyenértékű. A másodterményekkel célszerű volt itten kissé behatóbban foglalkozni, mert az azok sikerét megszabó feltételek tekintetében a németeknél jóval kedvezőbb helyzetben vagyunk és mert minden valószínűség szerint azoknak nálunk fokozott fontosságuk lesz. Mint érdekesség megemlíthető, hogy bár Németországban másodterményként nagyban termelik a tarlórépát, arról a kísérletek során nem történik említés. A Brouwer által ismertetett kísérletek során első termények a következők voltak : Az eckendorfi „Mammuth" őszi árpa, pettkusi őszi rozs, őszi repce, a Heineféle négysoros árpa, len. korai burgonya és borsó. Utánuk a talaj hamar felszaba-